A me too, a PC világában a konfliktusokat megpróbáljuk elhazudni – interjú Alföldi Róberttel és Kovalik Balázzsal

HVG: Molnár Ferenc Liliom című előadásának központi kérdése számomra az, hogy feláldozható-e a magánélet a művészetért, a munkáért, mi marad egy életből, életműből? Ezeket a kérdéseket önök is feltették maguknak?

Kovalik Balázs: Minden alkotónál előjön, különösen ötvenen túl, hogy feltegyen ilyen kérdéseket, de nem feltétlenül azért, hogy mérleget vonjon, megkérdezze, megérte-e, hogy jól döntött-e. Ha őszinték vagyunk, akkor azt kell mondanunk, hogy semmit sem csinálnánk másként, nem tudnánk másként csinálni, hiszen korábbi döntéseink azért születtek, mert akkor abban hittünk, csak később láttuk másként a világot. A mi lett volna, ha felvetése szerintem elfecsérelt idő.

Alföldi Róbert: Ahhoz is bátorság kell, hogy ezeket a kérdéseket kitesszük az asztalra egy bizonyos kor után, és ránézünk. Elfogadjuk, hogy nem oda jutottunk, ahová húszévesen, rózsaszín köddel a fejünkben elindultunk. Hogy megbékéljünk magunkkal, és őszinték legyünk. Valójában rám is hatott az előadás, lehet, hogy talán ennek köszönhető, hogy most jobban kezeltem az ünnepeket, a magánélet és a munka felborult egyensúlyát. Kevésbé sajnálom magam.

HVG: A magánembert is a színész gyógyítja?