27 éven át gyötrődött, hogy talán egy ártatlant küldött örökre börtönbe. Végül úgy döntött, nem hagyja annyiban
Egy nő esküdt volt egy 1990-es tárgyaláson a texasi El Pasóban, és hagyta magát rábeszélni arra, hogy az egyhangú ítélet „bűnös” legyen. Évtizedeken át gondolt vissza keserűen és dühösen az ügyre, aztán nem bírt a lelkiismeretéve, és tárcsázta az ügyészséget, hogy nézzenek utána az ügynek. Az ügyészség pedig újra nyomozni kezdett, és meglepő dolgokat talált.
Estella Ybarra úgy gondolta, hogy Carlos ártatlan. A nő esküdt volt egy bírósági tárgyaláson, és arról kellett döntenie a többi esküdttel együtt 1990 decemberében, hogy Carlos Jaile megerőszakolt-e egy nyolcéves kislányt.
Amikor a tárgyalás után bement a döntéshozó szobába a többi esküdttel együtt, nagyon meglepődött, hogy kisebbségben van a véleményével. Pedig az áldozat által adott személyleírás nem illett a vádlottra: a lány szerint a támadója munkásruhát viselt, és bézs szedán autóval járt, a vádlott, Jaile viszont öltönyös porszívóügynök volt, és egy piros ötajtósa volt. A férfi ügyvédje három tanút is hozott, akik igazolták Jaile alibijét.
Ám a tárgyaláson a lány rámutatott Jaile-re, hogy „ő volt az”. Ez pedig az esküdtek többségének elég volt.
Ybarra emlékei szerint az esküdttársai közül két fehér férfi különösen erőltette azt, hogy Jaile bűnös. Azt is mondták, hogy nem kéne húzniuk az időt, és „pazarolni az adófizetők pénzét”. A férfit eleinte Ybarrához hasonlóan ártatlannak gondoló esküdtek, mindannyian mexikói–amerikai nők, pedig sorban adták be a derekukat. El Pasóban járunk, Texasban, ahol 1990-ben a lakosság 69 százaléka volt latin-amerikai, beleértve a vádlottat és Estella Ybarrát is, aki magabiztosabb volt spanyol nyelven, mint angolul.
Végül három nap esküdti tanácskozás után, december 19-én Ybarra is összeroppant a nyomás alatt.