A Kánaán vagy történelmi katasztrófa jön? A Címlapsztori-szalonban várja olvasóit a HVG

Március 13-ától kéthetenként az Eötvös 10. színpadán beszélgetnek a HVG szerkesztői vendégeikkel mindenről, ami a következő hónapokban a címlapokra kerülhet.

Összekacsintani az olvasókkal, hogy mi tudjuk, mi a dörgés – hétről hétre ez a szándék vezeti az immár 45. évfolyamát taposó HVG címlapkészítőit és újságíróit, fogalmazzanak képben-poénban vagy alanyban-állítmányban. Most kéthetenként személyesen is átélhetjük ezt az aha!-élményt Címlapsztori-szalonunkban, ahol lapunk szerkesztői és meghívott vendégeik olvasóközönségünk körében beszélgetnek világról, gazdaságról, közéletről és közérzetről, jövőről és kultúráról.

Téma van bőségesen, kérdőjel pedig még annál is több. Idén a világ országainak több mint felében tartanak választásokat, ami történelmi rekord. Több fegyveres konfliktus dúl a világon, mint a második világháború óta bármikor. A mesterséges intelligencia napi fogyasztási cikké vált, amire egyesek a fejlődés motorjaként, mások az emberiségre, az emberi kultúrára leselkedő legnagyobb veszélyként tekintenek. És valóban nagy kérdés, hogy a több választás magától értetődően több demokráciát, jólétet, biztonságot hoz-e, vagy épp ellenkezőleg, több illiberalizmust, korrupciót, toxikus megosztottságot. És vajon a több szavazóurna automatikusan kevesebb koporsót jelent-e a háborús övezetekben? Ráadásul a legmeghatározóbb politikai valóságshow, az amerikai elnökválasztás eredményére az év végéig várni kell, holott az merőben átformálhatja a jövőt: megváltoztathatja a háborúk kimenetelét, a geopolitikai szövetségeket, a gazdasági prioritásokat, a zöld- és digitális átállást.

De mindez fordítva is kérdés. Miként befolyásolja viselkedésünket a szavazófülkében és a mindennapi életben a stabilitás és a biztonságérzet elvesztése, a félelem háborútól, nélkülözéstől, klímakatasztrófától? Felismerjük-e a manipulációt, vagy az AI segítségével tökélyre fejleszthető a megtévesztés, még nagyobb veszélybe kerül a választási integritás, a befolyásunk a jövőnk alakításában?

És hogy lehet ebben a világban magyarként boldogulni, mi több, boldognak lenni? Predesztinálva vagyunk-e a balsorsra, a paternalista rendszerekre, van-e esély önerőből megszabadulni tőlük? Belénk égett az „alámerülök és kibekkelem” attitűd, vagy képesek vagyunk változtatni? Hogyan őrizzük meg optimizmusunkat, hogy lehetünk magyarok közt európaiak?

A HVG olyan, mint valaha a kanári a szénbányákban – emlékezett a kezdetekre egyik hűséges olvasónk –, figyelmeztetett a veszélyekre, nagy horderejű változásoknak volt az előhírnöke, hatalmas átalakulást hozott az emberek információ iránti éhségében. Most, hogy hátramenetben előzzük a kádári puha diktatúra éveit, ismét szükség van közös értelmiségi gondolkodásra, kapaszkodókra, ihletre és a jövőbe vetett hitre – ennek igyekszünk fórumot adni Címlapsztori-rendezvényünkön.

A március 13-ai első alkalom témája spontán adja magát: Mit kívánunk a magyar nemzetnek? A magyar irodalom és a magyar zene kiváló képviselőivel, Spiró Györggyel és Dés Lászlóval kihagyhatatlanul beszélgetünk Petőfiről, a hatalom és a kultúra viszonyáról. Együtt próbáljuk kitalálni, hogyan őrizhetjük meg identitásunkat az európai értékekkel összhangban, hogyan alkalmazkodhatunk a mai világ kihívásaihoz és lehetőségeihez. Hogyan lehetünk független, öntudatos, életigenlő polgárok kollaborálásra és szorongásra kondicionált társadalomban?

Második rendezvényünkön, március 27-én arra a kérdésre keressük a választ két vendégünkkel, hogy tudjuk-e uralni a jövőt. Rab Árpád trendkutatótól elsősorban azt kérdezzük majd, milyen lesz a világunk 30–50 év múlva, a technikai újdonságokon lepődnénk-e meg inkább, ha előrepörgetnénk az időt, vagy azon, hogyan használjuk a technikát. Elveszi-e a munkánkat a mesterséges intelligencia, még jobban szétszakad-e a világ, vagy rákényszerülünk az együttműködésre? Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológustól pedig arra várunk választ, hogy megváltozik-e a személyiségünk, gondolkodásunk, érzelmi életünk attól, hogy az autónk, a telefonunk, a háztartási gépeink, a virtuális valóság még a gondolatunkat is kitalálja. Boldogok leszünk-e ettől, vagy feleslegesnek érezzük magunkat? A Kánaán, vagy történelmi katasztrófa előtt áll az emberiség?

Várjuk olvasóinkat szeretettel, a beszélgetésen való részvételét itt jelezhetik.