Az ókori Egyiptomról és A varázsfuvoláról is tudott egyedülállót mondani a nemrég elhunyt Jan Assmann

Korunk egyik legjelentősebb egyiptológusa volt Jan Assmann, akinek – részben feleségével közösen végzett – tevékenységét társadalomtudósok, közírók és A varázsfuvola színre vitelével megpróbálkozó operarendezők nemzedékei áldhatják.

„Egyiptom felől nézve […] történetileg keletkezettnek mutatkoznak olyan dolgok is, amelyeket hamisítatlanul őseredetinek szoktunk tartani” – így fogalmazott egyik művében Jan Assmann, a 85 esztendős korában nemrég elhunyt egyiptológus, kultúr- és vallástörténész. Egyiptológiát és klasszikus régészetet tanult Münchenben, Heidelbergben, Párizsban és Göttingenben, majd ásatási terepen is gyakorolta képzettségét a Német Régészeti Intézet kairói részlegének kutatójaként.

Nevét mindazonáltal elsősorban nem a luxori feltárásai vagy az általa kiolvasott óegyiptomi feliratok miatt ismeri az értelmiségi nyilvánosság világszerte. Elméletalkotói működését és annak hatástörténetét alighanem mégis csupán ebből kiindulva lehet rekonstruálni. Az egyiptológia ugyanis mindvégig a legszűkebben vett tudományterülete maradt – miközben képes volt annak bázisára támaszkodva az ókori egyiptomi kultúra értelmezésének körén messze túlterjeszkedő munkákkal gazdagítani a késői XX. és a korai XXI. század tudományosságát.