Létezhet nagyobb meglepetés, mint hogy a brazilok otthon kikapnak 7–1-re bárkitől? 2014-ben megtörtént, amikor a vb-elődöntőben a németek megalázó vereséget mértek a hazaiakra. Vendégszerzőnk a helyszínen volt tanúja ennek. Életem meccse című cikksorozatunkban erre emlékezik.
Abban a korban lettem televíziós, amikor magyar kommentátornak csak ritkán jutott öröm magyar csapatok meccseit közvetítve.
2016-ig, pályafutásom 33. évéig kellett várnom a Magyarország–Izland meccsre, amely végre egy Európa-bajnoki meccs volt hosszú évtizedek után, de ráadásul továbbjutást ért.
Igazi eufória.
Korábban Dzsudzsák Balázs szabadrúgásgólja a románok ellen, 2014-ben Bukarestben, a 82. percben – a vége szintén 1–1 –, vagy 2013-ban ugyancsak 1–1 Törökország ellen idegenben – amikor megszületett a „bödejöning” – voltak a maximum.
Nekem ez jutott sikerek közvetítéséből – heroikus döntetlenek. Cserében például a 2013-as amszterdami 1–8-ért.
De ezekről sokan tudnának írni akár ebben a sorozatban is, hadd elevenítsek fel hát inkább egy olyan meccset, amelyet csak nagyon kevés magyar ember – néhány újságíró – látott a helyszínen, ugyanakkor az egyetemes futballtörténelem kitörölhetetlen része.
Miért köszönheti a házát Amy Heckerling John Travoltának és Bruce Willisnek? Mit tapasztalt női rendezőként Hollywoodban? Hogyan fedezte fel Sean Pennt és Alicia Silverstone-t? És miért volt fontos, hogy Phoebe Cates ledobja a bikinifelsőjét? A Nicsak, ki beszél! és a Spinédzserek író-rendezőjével beszélgettünk.
