Máhr András: Ha a falvakból a mezőgazdaság is eltűnik, mi lesz ott?

HVG: A 2022-es aszályos évben a mezőgazdaság hazai összterméke közel harminc százalékkal csökkent, tavaly 68 százalékkal nőtt. Hogyan produkálhat az ágazat ekkora kilengéseket?

Máhr András: Nekem nem jön ki a matek. A gabonatermelésünk visszaállt az aszály előtti szintre, 2021-ben 5,3 millió tonna búza termett, tavaly 5,9 millió, kukoricából a 2021-es 6,5 millió tonna után – a 2022-es nagy visszaesést követően – 6,3 millió tonna, napraforgóból 1,76, illetve 1,96 millió tonna. A szarvasmarha- és a sertésállomány azonban 2021-hez viszonyítva inkább csökkent. Összességében a szántóföldi növénytermesztés nagyjából a 2020–2021-es szint körül mozog, egy kicsivel talán többet produkál, az állatállomány legfeljebb stagnál, a zöldség- és gyümölcstermelés pedig évről évre ingadozik. Vagyis szó sincs arról, hogy tavaly valamiféle rekordot állított volna fel az agrárium. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a KSH szerint változatlan áron számolva 68 százalékkal nőtt a termelés, folyó áron viszont 78 százalékkal, miközben a termelői árszint 17 százalékkal csökkent. Ez nem fér a fejembe.

Reviczky Zsolt

HVG: Normális az, hogy egy aszály brutális visszaeséssel jár, amiből aztán egy év alatt ilyen látványosan vissza lehet pattanni?

M. A. : Nem lenne szabad ennek megtörténnie, de az időjárási kockázat nagyon nagy, az ellene való védekezés pedig sehol sem tart. A 2010–2021 közötti időszakot megúsztuk, de 2022-ben az évszázad aszálya ütött be. Márpedig a mezőgazdasági művelés alatt álló területnek alig több mint két százalékát öntözik, és nincs jele, hogy javulna a helyzet.