Mit jelent az, hogy bátraké a boldogság?
Theodore Roosevelt amerikai elnök Állampolgárság egy köztársaságban (Citizenship in a Republic) című, 1910-es beszédéből való. Ez a részlet tette híressé a beszédet: „Nem a bíráló az, aki számít, nem az ember, aki rámutat arra, hogyan bukik el az erős, vagy hogy a jótevő hogyan tehetett volna még jobbat. Az érdem az emberé, aki valójában a küzdőtéren áll, akinek az arcát elcsúfítja a por, a vér és a verejték, aki elszántan küzd, aki hibázik, aki újra és újra elbukik. Mert nincs törekvés tévedés és hiba nélkül, de az, aki valójában küzd a jóért, aki mérhetetlenül lelkes és elkötelezett, aki a jó ügy érdekében vízre száll; aki a legjobb esetben végül elnyeri a jutalmát és győzedelmeskedik, és aki a legrosszabb esetben, ha elbukik, ő is legalább emelt fővel teszi, hiszen a bátraké a boldogság.” Mikor először olvastam ezt az idézetet, azt gondoltam, ez a sebezhetőség. Minden, amit az utóbbi több mint egy évtizednyi kutatásom során megtanultam a sebezhetőségről, pontosan ugyanezt az üzenetet hordozta. A sebezhetőség nem a győzelem vagy a kudarc ismerete, hanem annak megértése, hogy mindkettőre szükség van. A sebezhetőség nem gyengeség. A bizonytalanság, a kockázat, az érzelmi kiszolgáltatottság, melyekkel mindennap szembesülünk, nem választható. Az egyetlen kérdés, amiben mi dönthetünk, hogy részt veszünk-e benne. Hajlandók vagyunk-e elmerülni a sebezhetőségünkben, amely meghatározza bátorságunk mértékét.