A nyolcvanéves kora felett is nagyszerűen teljesítő zongoraművész, Arthur Rubinstein kiváló példa maradt az időskori rugalmas alkalmazkodás és a magas szintű teljesítmény összhangjára. Milyen stratégiát alkalmazott ahhoz, hogy ezt a csúcsteljesítményt megvalósítsa? Kiválasztotta a számára legalkalmasabb zeneműveket, és azokat rengetegszer gyakorolta (ezt hívjuk szelektív optimalizálásnak). Mivel már nem tudott olyan dinamikusan játszani, mint fiatalabb korában, ezt úgy ellensúlyozta, hogy koncert közben a gyors részek előtt lassított a tempón, hogy az átmenet jobban érezhető legyen, és így sikeresen kiegyenlítette a korával összefüggő hiányosságát (azaz kompenzált).
