Senki sem bontott pezsgőt Brüsszelben, miután az Európai Parlament (EP) megszavazta az uniós migrációs és menekültügyi politika régóta tervezett reformját. A teremben elmaradt a sikeres szavazásokat rendszerint követő ováció, és ha még akadna is képviselő, aki kalapot hord, biztosan nem jutott volna eszébe ünneplésképp a magasba dobni, miután kigyulladtak a zöld fények.
Ha fejfedők nem is, legalább papírrepülők szálltak:
a voksolás előtt több baloldali politikus és aktivista dobált be repülővé hajtogatott papírlapokat „Ez a törvény öl” felirattal.
A nagy küzdelemben született reform bonyolult jogi építmény, melynek elemeiről külön-külön szavaztak – az átlagosan számított többség alig 300 : 270 volt –, ám bármelyik pillér kidőlése az egész építményt magával ránthatta volna, hiszen megbontaná az egymásra utalgató passzusok egyensúlyát. A tét nagy volt, hiszen
a belátható időn belüli reformra ez volt az utolsó lehetőség;
ha bukik a kezdeményezés, a hosszú jogi dokumentumok visszakerülnek a nem épp gyorsaságáról híres fogalmazási, egyeztetési fázisba.
