„Nem akarhatnak több ezer békés polgárt erővel szétkergetni” – politikai elemzők a betiltott Pride-ról
Mi lenne, ha a kormány csöndben kiszállna a csatából vagy épp ellenkezőleg, még jobban beleállna?
Carpe diem! Élj a mának! – halljuk sokszor a jelenkor egyik mottóját. A hedonizmus jó dolog, a carpe diem is. De csak akkor, ha elhelyezhető a személyes történelmi idősíkba, ha a jelen mellett megjelenik a múlt és a jövő is.
Képzeljük el, milyen lenne az élet, ha csak a jelen létezne. Ha nem lenne tapasztalat és nem lenne tervszerűség sem. Ha a pillanatnyi vágyak és érzések vezérelnének minket, ha csak a ma lenne a fókuszban. Nem törődnénk sem az előzményekkel, sem a következményekkel. A carpe diem sokszor vonzó világlátás. A kifejezést tévesen úgy fordítják, hogy „Élj a mának”, pedig Horatius, az ókori római költő eredeti gondolata azt jelenti, hogy „Élvezd az időt, minden napnak szakítsd le a virágát!”, azaz keresd az értelmét.
Miért is olyan vágyott dolog csak a jelenben élni? Mert valójában a szorongásmentességre vágyunk.
Mi lenne, ha a kormány csöndben kiszállna a csatából vagy épp ellenkezőleg, még jobban beleállna?
Bár a támadás meglepte a világot, voltak jól látható előjelei annak, hogy mire készül az Egyesült Államok.
Megjelent a kormány készpénztörvénye, amely szerint a készpénzes fizetés az állampolgárok szabadságának záloga.
Megnéztük, mekkora terhet jelent ez a gyakorlatban.
Orbán korábban azt mondta, ez tüdőn lőné a gazdaságot.
A kereskedők ötöde a bezárást fontolgatja.