Révész Sándor: A labdarúgás jobb, mint a háború, de rossz, hogy hasonlít rá

A világon semmi nem lett rosszabb a magyarság és Magyarország szempontjából attól, hogy nem jutott tovább az ország labdarúgó-válogatottja az Eb csoportköréből. Csak ezt a cikket lett volna nehezebb megírni, ha továbbjut, mert akkor azzal kellett volna kezdeni, hogy a világon semmi nem lett jobb attól, hogy a válogatott továbbjutott. Ez utóbbi kezdést elkönyvelték volna obligát ellenzéki ünneprontásnak, a mostanira ezt nem lehet ráfogni. Ezt morogják meg azok, akik a kieséssel akarják táplálni a kormányellenes indulatokat, mintha nem lenne ahhoz elég tápanyag enélkül is.

Magyarország helyzetén az sem rontana, ha a válogatottja lenne a legrosszabb Európában, és az sem javítana, ha a legjobb lenne. Biatlonban sehol sincsenek a honfitársaink, kajak-kenuban az élmezőnyben, ez sem számít, az sem számít a hon szempontjából. Pedig azok a sportágak sem rosszabbak a focinál. Csak azokra nem épül világméretű társadalmi-politikai hisztéria és üzletág.

Ez a szurkolástól és a szurkolótáboroktól elválaszthatatlan hisztéria módfelett káros, miközben a hisztériáig fokozott szurkolást, a hisztériát hordozó szurkolótáborokat, az általuk keltett hangulatot magától értetődően pozitív jelenségként mutatják be a médiában. Nincs ez így jól. Ezt annak tudatában is el kell mondani, hogy a belátható jövőben úgysem lesz másképp.

A versenysport, nem egészében, de számos formájában a háború szurrogátuma. Háborúpótlék országok, városok, városon belüli csoportok, politikai irányzatok között.