Hogyan vitte csődbe egy huszonéves kereskedő azt a bankot, ahol még az angol királynőnek is volt számlája?

8 perc

2024.08.13. 17:30

Nick Leeson 27 évesen került a 233 éves Barings Bankhoz, és kezdetben óriási nyereséget termelt a brit pénzintézetnek. Már-már a tévedhetetlenség mítosza lengte körül, amikor egy új kollégája kisebb hibát vétett. Leeson tiltott manőverekkel próbálta menteni a helyzetet, ami végül 1,4 milliárd dollár veszteséget okozva bedöntötte a Baringset, és a délkelet-ázsiai piacokat is megrengette. Nagy csalások című sorozatunk legújabb cikke.

Az 1762-ben alapított brit Barings Bank a kilencvenes években a világ szinte valamennyi piacán kereskedett. A bank annyira megbízható és patinás intézménynek számított, hogy még II. Erzsébet brit királynőnek is volt ott számlája.

A Baringsnek hosszú és gazdag múltra tekintett vissza: 1802-ben például ez a bank finanszírozta Louisiana megvásárlását az Egyesült Államoknak Franciaországtól, ahogy az 1849-es magyarországi orosz intervenciót is. A nagy múltú pénzintézet azonban nem volt felkészülve a jóindulatú, de annál veszélyesebb kereskedő, Nick Leeson munkájára, aki a kezdeti sikerek után 1,4 milliárd dollárt veszített a bank pénzéből engedély nélküli, kockázatos származtatott ügyletekkel, amit ráadásul csak azért kezdett, mert egyik új kollégája hibáját próbálta kijavítani.

Nagy csalások
Pénzügyi bűnügyekkel foglalkozó sorozatunk eddig megjelent cikkeit itt találja.

Nicholas William Leeson 1967. február 25-én született Angliában, a hertfordshire-i Watfordban. Édesapja kőművesként, édesanyja ápolónőként dolgozott. Mivel Nick nem igazán kapott támogatást tőlük, hogy a középiskola után továbbtanuljon, a pénzkeresés lett a fő cél, és a Coutts Banknál lett hivatalnok. Nemcsak gyorsan tanult, de szorgalmas is volt, ezért a pénzügyi szolgáltatási ágazatban sikeresen haladt előre, különböző pozíciókban dolgozott, előbb a Morgan Stanley-nél, majd 1989-ben, 27 évesen felvették a Barings Bankhoz.

Új munkahelyén jól boldogult, hamar átkerült a kereskedelmi osztályra, ahol a származékos ügyletek lett a szakterülete. Magánélete is jól alakult, feleségül vette egyik munkatársát. Szépen haladt felfelé a ranglétrán, végül kinevezték a szingapúri kereskedelmi részleg igazgatójává, ahol a Barings a határidős ügyleteit irányította, miközben kezdetben a helyi nemzetközi valutatőzsdén (SIMEX), majd a Nikkei 225-ön, Tokió fő indexén jegyzett részvényekkel kereskedett a bank ügyfelei nevében.

Leeson agresszív, nagy kockázatot vállaló kereskedő volt, aki óriási nyereséget ért el a spekulatív ügyletekben.

1993-ban egyedül hozta a Barings teljes profitjának közel 10 százalékát.

Komoly hírnevet is szerzett, szupersztár lett, akit már-már a tévedhetetlenség mítosza lengett körül. Sikereit és szakértelmét látva londoni felettesei mind jobban megbíztak benne, egyre több ügyletben biztosítottak neki szabad kezet, végül szinte alig felügyelték.

Mindezen felbuzdulva Leeson engedély nélküli ügyleteket kezdett kötni. Ezek a kockázatos pozíciók eleinte további nyereséget hoztak a banknak.