Izgatott telefonálgatások törték meg a nagy nyári betakarítások után a forró augusztus kissé unalmas napjait mezőgazdasági berkekben. Az agrárkamarai elnöknek egy büntetőügybe torkollott éjszakai mulatozása teljesen felforgatta a kormánypártok terveit. Pedig minden elő volt készítve. Ugyanaz a Győrffy Balázs, a Fidesz jól bevált embere ült az ország minden szegletében jelen lévő falugazdászokat mozgató Agrárkamara elnöki székében, aki az Európai Parlament szakbizottságaiban is benne volt. Ő az, aki törvényjavaslatával 2015–2016-ban megalapozta a tulajdonviszonyok átrendezését az agráriumban. Most pedig az lett volna a feladata, hogy a magyar vidéken előkészítse a terepet a 2026-os választásokra, illetve Brüsszelben és Strasbourgban képviselje a magyar kormány politikáját, és gondoskodjon róla: még véletlenül se történhessen meg, hogy a jogállamiságot ért kritikák miatt mezőgazdaságra szánt uniós pénzeket is veszítsen Magyarország. Ennek tett be, hogy az agrárpolitikus-földbirtokos egyik napról a másikra kénytelen volt lemondani minden tisztségéről.
Ebben a váratlan pillanatban egyesek vérmes reményeket kezdtek táplálni az ágazatban. Hátha befolyásolni lehet az új elnök személyén keresztül a befagyott agrárpolitikát, és nyitni lehet a nagybirtokosok, pontosabban a nagy birtoktesteken gazdálkodó gazdasági társaságok irányába. Ez konkrétan a földtörvény szigorának enyhítését jelentené, amely jelenleg a vállalatok számára nem engedi meg, hogy termőföld kerüljön a tulajdonukba.
