Mi lesz a NER válasza Besére? Sárba ránt mindenkit

Más a szemforgatás mibenlétéről értekezni, és megint más vegytisztán, kézzelfoghatóan szembetalálkozni vele. A túlteljesítők ringlispíljében pörgő Bese atya leleplezésének hatalmi koreográfiája is tanulságos. Tamás Ervin véleménycikke.

  • Tamás Ervin Tamás Ervin
Mi lesz a NER válasza Besére? Sárba ránt mindenkit

Most, hogy Bese pajtás már nem lelki társ, komoly melót ad a mindenhonnan felbukkanó személyének, szövegeinek gyors törlése. Törlése mélyen szántó gondolatainak, figyelmeztető jelzései a gender-propaganda szennyáradatára, fotói teljes papi ornátusban igehirdetés közben, egyszerű reverendában övéi között, a kurzus minden rendű és rangú emberei között büszkén az objektívbe nézve, jeles politikai rendezvényeken a szintén jeles bennfentesek karéjában, s persze a megannyi áldás ceremóniája közben a Megafontól a Pesti Srácokon át az egyszerű halandók által megközelíthetetlen Karmelita szent épületéig.

Tényleg komoly a meló és sokkal kínosabb, mint amikor Pozsgay Imrét retusálták ki a lakitelki találkozóról, ahogy annak idején az oroszok Trockijt.

A közösségi média hódításának köszönhetően – összehasonlíthatatlanul komplexebb a semmissé tétel mechanizmusa, s bár a törlés valószínűleg egyidős a történelemmel, utólag mindig kiderül, hogy nem tökéletes.

Különben sem lehet mindig mindent törölni. Ráadásul az ilyesfajta manőverek gyakran előhívnak korábban por fedte epizódokat, az atya esetében például a vagy százmilliós állami adomány évek alatti begereblyézését különböző jogcímeken, vagy hogy egy gyermekbántalmazásban érintett iskolaigazgatót segített a helyi egyházközség élére.

Hajdanán a 2B Galériában Németh Ilona és Martin Piacek kiállítása gúnyosan és szomorúan regisztrálta, hogy a dolgok elhallgatása, és/vagy tudatos meghamisítása mindig a meglévő valóság átfestését szolgálja, s ehhez nélkülözhetetlen az „eltávolítás”, amely azt az illúziót hivatott kelteni, mintha az a valami meg sem történt volna.

Az állami alkalmazottakon spórol a kormány, nehogy mások érezzék a megszorítást

Az állami alkalmazottakon spórol a kormány, nehogy mások érezzék a megszorítást

Muszáj költségvetési szigort felmutatnia a kormánynak, de ennyi idővel a választás előtt ezt úgy kell megcsinálnia, hogy ne az átlagember szenvedje meg igazán. Az eredmény: az állami cégeknek kell spórolniuk a dolgozóikon. Az állam nem omlik össze, a költségvetés viszont bajban van, úgy is, hogy már a sokadik hasonló lépést tették meg.