Valami megmozdult Magyarországon. Egy 24 kilós kettlebell mozdult meg, mégpedig a miniszterelnök kezében. Hölgyeim és Uraim, a gumicsontok leggumicsontabbika, a figyelemelterelés non plus ultrája futott be szerkesztőségünkbe szeptember 9-e reggelén, a Blikk közvetítésével. Orbán Viktor edz, újra edz, és diétázik is! Kigyúrja magát, orosz módszerrel dobja le a kilókat! A diéta nem könnyű. Most, hogy elmúlt a nagy meleg, az ősz kihívás elé állítja, illetve nagyobb önfegyelemre készteti. Hiszen – mint mondja –, túlságosan jó étvágya van és „a vasszöget is megenné”.
Joggal merül fel a kérdés:
fordulat lesz az egészségügyi kormányzásban? Céges karácsonyi ajándékként szesz helyett majd a répát teszik adómentessé?
A tízmilliárdokból működő propaganda két gyurcsányozás és egy fekete kampány közé besűrít pár egymondatos üzenetet arról, hogy az időablakos étkezés akár évekkel meghosszabbíthatja az életünket? Lehet egyébként a kettőt vegyíteni is, mondjuk így: „Soros György nem akarja, hogy 6 órás szünetet tartsunk két étkezés között. Ne táncoljunk úgy, ahogy ők fütyülnek! Biciklizzünk!”
Hogy miért nincsenek ilyen kampányok, rejtély. Sokkal olcsóbban jönne ki a magyar állam, ha a túlsúly (és az alkoholizmus és a cigarettafüggőség) kezelése helyett a megelőzésre is költene. A rákkezelés egész egyszerűen drágább, mint a kockázatkezelés. Egy olyan országban, ahol ráadásul munkaerőhiány van, és az egészséges munkaképes emberek száma folyamatosan csökken, az ilyesmi különösen jó befektetésnek tűnik.
Én örülök neki, hogy Orbán Viktor újra edz, jó lesz az neki is, és nekünk is, úgy általában. A miniszterelnök sokaknak viszonyítási alap, hátha legújabb gumicsontja valóban jótékony hatással jár majd a széles néprétegekben. (Annak az elemzésébe most nem megyek bele, hogy utóbbi fejlemény hosszú távon a téesz elnök esztétika végét, és a szlim fit kor eljövetelét jelenti-e. Ez nem az a hírlevél, nem az a gumicsont.)
Jegyzék
Az ötödik Világ Elvitelre hírlevél tartalmából:
útmutató az UnHerd olvasásához,
vicclap nyomtatásban (újra),
jó útra tért brazil gengszterek
interjú egy bajorral, akivel mindig számolni kell,
italo disco és még sok minden más.
Mivel a miniszterelnökkel kezdtük, indokolt lenne latte avokádót ajánlani, mivel azonban én nem iszom ilyen szart, és egyébként sem ismerek senkit, aki igen, legyen inkább egy erős presszó (Orbán kedvence). Igyák a Török utcai Kazettában.
E-mail címem: babel@hvg.hu. Telefonszámom: na azt azért nem. De írjanak bátran!
NemNyáj
Az UnHerd nevű online magazin deklarált célja olyan véleményeknek, gondolatoknak felületet biztosítani, amelyek értékelésük szerint kiszorultak az ún. méjnsztrím nyilvánosságból (UnHerd, mert kiválsz a nyájból, érted). Ennek megfelelően olyan figurák is írnak ide, mint a bevallottan Orbán-, és Putyin-drukker olasz kommunista Thomas Fazi. Fazival legutóbb 2023 júniusában futottam össze az MCC „nemzetközi békekonferenciáján” (így visszatekintve még hihetetlenebb, hogy ez megtörtént), ahol több neves idióta mellett ő is felszólalt. Azóta is rendszeres vendég különböző MCC-s rendezvényeken. A „nemzetközi békekonferencia” egyébként orosz és ukrán meghívottak nélkül zajlott le.
Fazival semmiben nem értünk egyet, de nem ír rosszul. Talán emiatt is tettem fel neki azt a naiv kérdést, hogy tudja-e, milyen társaságba keveredett. Azt válaszolta, hogy tisztában van Orbán autoriter tendenciáival, de neki első helyen a sátáni Egyesült Államok vezette világrend megbuktatása áll, a Fidesszel pedig ezen, vagyis ellenségem ellensége a barátom alapon pezsgőzik. Erről ennyit. Fazit egyébként mindezek ellenére ajánlom, már csak azért is, mert érdemes ismerni, hogyan gondolkodnak a világról azok, akik nem értenek velünk egyet, miközben Orbán Balázzsal például igen. Itt lehet válogatni az esszéi között.
Oltástagadó putyinista komcsikon kívül írnak az UnHerdre amúgy olyanok is, akiket szívesen ajánl az ember. David Patrikarakos háborús tudósító, remek anyagai voltak az orosz-ukrán háborúról, de most inkább egy 2023-as mosuli riportját emelném ki. Irak második legnagyobb városát 2014-ben foglalta el az ISIS, vagy ahogy a helyiek hívják, Daesh, és tette az Iraki és Levantei Iszlám Állam központjává. A város fölött három éven keresztül középkori brutalitással uralkodtak, a válogatás nélküli öldöklés, a nyársra húzott fejek látványa mindennapos volt.
Patrikarakos riportjában megszólalnak olyanok, akik ebben az időszakban Mosulban éltek, miközben feleleveníti, hogyan is sikerült az iraki hadseregnek, egy Irán által támogatott, iraki siítákból verbuvált paramilitáris szervezetnek, a pesmergáknak (Iraki Kurdisztán hadseregének) és egy Amerika vezette nyugati koalíciónak közösen kivernie a terroristákat a városból. (A témában nagyon ajánlom még a 2019-es Mosul című arab nyelvű, amerikai rendezésű háborús filmet a város ostromának végnapjairól. Netflixen fent van.)
Az alábbi cikkből azt is meg lehet tudni, miért legyen az embernél mindig cigaretta, ha manapság Mosulban jár, és miért kapcsolja ki a biztonsági övét. (Az UnHerd pár cikkig ingyenes, aztán regisztrálni kell, és megint ingyenes talán három cikk, utána három euró három hónap.)
Vannak még remek állandó szerzői az UnHerdnek, például Edward Luttwak, az aradi születésű amerikai geostratéga, jelenleg szarvasmarha-tenyésztő, aki a katonai puccsok nemzetközileg elismert kézikönyvét is jegyzi, de ő akkora formátum, hogy csak egy másik hírlevélbe fér bele. Érdemes követni még Aris Roussinost is, aki valamikor szintén haditudósító volt, ma viszont inkább brit belpolitikáról ír, nagyon jól.
Nagyanyám is
Akkezdet Phiai második, 2010-es albumán van egy szám, amiben a művész visszatelefonál magának a múltba, hogy elmesélje, mi minden történt és változott 1996 és 2010 között. Ebben a számban van az a sor, hogy „A Farinak lett igaza: már a nagyanyám is reppel”. (Hogy Fari kicsoda, én sem tudom, de nem kell minden apróságon fennakadni.) Na, most ugyanez van, csak a podcastolással. Mindenki podcaster, nemhogy a nagyanyám, de ez a csapat jó útra tért riói gengszter is, akik podcast-formátumban próbálják lebeszélni a fiatalokat arról a karrierútról, amibe ők majdnem belehaltak. A podcastról a Guardian egy cikkében olvastam, az idézetek is onnan származnak.
Patrick Salgado Souza Martins sat at the crest of the hillside favela he once ruled and described the dream that changed his life.
A choir of angels surrounded the convicted drug lord as he dozed in solitary confinement. Glistening water bubbled up from the ground. “I woke up in panic, covered in goosebumps,” said Martins, then one of Rio’s most infamous criminal minds.
Bewildered, the maximum-security prisoner opened his Bible to the Book of Isaiah. “Though your sins be as scarlet, they shall be as white as snow … But if you turn away and refuse to listen, you will be devoured by the sword of your enemies,” he read.
During outdoor time in the prison yard, Martins summoned his jailmates and, to their perplexity, announced he was leaving the faction. It was a decision that almost certainly saved Martins from becoming yet another statistic in Rio’s brutal four-decade drug conflict.
A látomástól megváltozott Martins most több másik egykori drogbáróval közösen vezeti a 01 Sobreviventes (01 Túlélők) című podcastot. A műsor logóján mikrofon szakít ketté egy fekete láncot. Minden héten meghívnak egy volt bandatagot, hogy elmesélje, hogyan került be a szervezett bűnözésbe, és hogyan került ki onnan, hogyan sikerült „megmenekülnie”, mármint a haláltól. Mert ez a fő üzenet, hogy ebbe előbb-utóbb mindenki belehal, nem függetlenül attól, hogy a riói bandaháborúkat alapvetően automata gépfegyverekkel vívják.
When another podcast guest, Alderico Medeiros, was growing up in a favela called Acari during the mid-1980s he remembered its kingpin, a Bob Marley lookalike nicknamed Tunicão, roaming the streets with an Uzi machine pistol. “He’d make it rain with that Uzi,” reminisced the 47-year-old who later ran the favela for six years and was known as “Derico de Acari”.
But as the decade ended a new weapon arrived in Acari: the M16 rifle, with which Tunicão caused a “deluge of blood” and lost his life after attacking the police. By the late 90s, the favela was awash with automatic rifles and the death toll soared – claiming 80% of the gangster’s friends and, more recently, one of his sons too. “He was 22,” Medeiros said.
A 01 Sobreviventes a true crime műfaj sajátos spin-offja, ami az internet és a technológiai fejlődés demokratizáló hatásának szebbik oldalát mutatja. Annak, aki beszél spanyolul, itt a linkje, mindenki másnak pedig a Guardian cikk:
A group of Brazilian ex-criminals with many grisly stories have made life lessons into a startling listen
A Hagyma
Az Onion egy szatirikus internetes híroldal, America’s Finest News Source, ahogy magukról írják. 1988-ban diákújságként indult, azóta többször gazdát cserélt, nemrég Ben Collins újságíró/vállalkozó mentette meg a bezárástól egy volt tech CEO segítségével. Céljuk életben tartani a lapot, vagyis fizetést adni annak a 15 újságírónak, aki ott dolgozik. A szerkesztőség Chicagóban van, ezért az augusztusi chicagói demokrata elnökjelölő konvencióra időzítették az új nyomtatott Onion első számát. 99 dollár egy évre az előfizetés, a online megmarad ingyenesnek. Collins nemrég azt mondta az Economistnak, hogy már négyszer annyian fizettek elő, mint amivel korábban számoltak.
Ahogy a kitalált főszerkesztő, Bryce P. Tetraeder írja az első számban, “only with print can we ever hope to target readers too stupid or infirm to use the internet. Only through print can we tell imbeciles like yourself precisely how to think in a single, unswerving voice”. Egy olyan korban, amikor egymás után szűnnek meg a legnagyobb újságok nyomtatott lapjai, nagyon nagy poén lenne az Oniontól, ha pont nekik sikerülne új lendületet adni a nyomtatott sajtónak.
Hogy valami konkrétum is legyen, itt egy mostani Onion cikk egy Tesla Cybertruck-tulajdonos fasziról, aki lelkesen mesél a barátainak arról, hogy Elon Musk hiperfuturisztikus szuperautójában még egy olyan pedál is van, amira ha rálép, a kocsi lassulni kezd.
“There’s actually this whole different pedal you push to go slower. It’s hard to explain, but it works so well it’s like they somehow smuggled in alien technology. Elon Musk is a fucking genius for this.” Hart went on to assert his firm belief that all cars would boast the feature within the next 50 years.
Az Onion történelmi címlapjait is érdemes átlapozni, olyan címekkel, mint: “World’s largest metaphor hits iceberg”, “Russians continuing to kill Rasputin – ‘Progress being made’, says one gunman”, “New medical report find heavy petting linked to communism”, “Reagen may have been elected, doesn’t recall”, vagy “CNN deploys troops to Iraq”. Van európai Onion is, azt Le Chou-nak hívják, de szerintem az annyira nem jó, akkor már inkább az EU-s mémeket toló DG MEME a Twitteren:
European fortune cookies, just like the Chinese ones, but with Draghi’s quotes. pic.twitter.com/PetdWv8Z7L
A Bogár
Az ezredforduló óta az Európában eladott autók átlagosan 200 kilóval lettek nehezebbek. Eltűnőben vannak a kisautók, amelyek négy kerékre rakták a kontinenst: a Volkswagen Bogár, a Trabant, a Citroën 2CV, az Austin Mini. A hónap végétől a Fiat nem gyárt több Fiestát. Az európai autók még így is sokkal kisebbek, mint amerikai társaik, de az SUV-mánia rég átterjedt ide is, ami az utcaképen és a szén-dioxid értékeken is meglátszik, miközben egy átlagos európai családnak kevesebb gyereket kell a hátsó ülésre ültetnie, mint 50 évvel ezelőtt, és városokban is többen élünk. Ahogy az Economist Európával foglalkozó véleményrovatának, a Charlemagne-nek (Nagy Károly után) a szerzője írja:
Europe’s cramped cars were a feature of its history, geography and economics. Whereas America was happy to remodel cities and suburbs to accommodate roomy Chevrolets, Europe stuck with its medieval streets and built its cars to fit (just). Fuel duties were high in Europe (which imports most of its oil), so drivers preferred wimpier engines. Americans drive vast distances for work and leisure; Europeans sometimes settle for buses, bikes and trains instead. Perhaps most important, Europe embraced mass motoring in the lean decades after the second world war. People craved the freedom personal motoring provided, and didn’t mind if their heads stuck out of the sunroof while they were afforded it.
A kocsiaink kisebbek már nem lesznek, különösen, hogy kicsi elektromos autót tulajdonképpen nem lehet kapni, 2035 után márpedig nem lehet majd benzin vagy dízel autót az EU-ban eladni. Végső soron az emberek olyan autót vesznek, amit meg tudnak engedni maguknak. A második világháború óta eltelt időben folyamatosan nőtt az életszínvonal Európában, és ha az embernek több pénze van, általában nagyobbat vesz, autóból is. De amellett, hogy nem lehet elférni a utcán, és a környezetnek sem tesz jót, valami más is elveszik, ha örökre búcsút mondunk a klasszikus európai kisautónak.
Europe should look in the rear-view mirror and realise that it is losing a slice of its heritage, the very thing that made the continent what it is. Some of this is nostalgia, a remembrance of motoring past. Charlemagne grew up squabbling with his brother in the back of the family Mini as it navigated the streets of Paris. Later, a comically underpowered Peugeot 106 struggled to drag him and his new bride up hills in Portugal on their honeymoon. For all their flaws, those cars had a certain je ne sais quoi. These days such journeys would take place aboard cookie-cutter SUVs: roomy, plush — and destined to be forgotten.
Why a continent with ever-smaller families is driving ever-bigger automobiles | Europe
Western-Motto
És egy interjú: A német politikában, nagyon németesen, azokat a párton belüli vitákat, amelyek a kancellár-jelölt kiválasztását övezik, úgy hívják, hogy “K-Frage”. Az országot jelenleg vezető jelzőlámpa koalíció sárgán villog (lásd az előző hírlevelet), a szélsőjobb megnyert egy tartományi választást, a német gazdaság köhög, mint Magyar Péter, miután slukkolt egyet a cigiből az Ötkert teraszán. Úgyhogy az a bizonyos K-Frage most nagyon aktuális a legtöbb (az összes) pártban, főleg a közvéleménykutatásokban vezető jobbközép CDU-ban (Christlich Demokratische Union Deutschlands). A CDU A Néppárt, ezeréves, ők adták a legtöbb kancellárt a háború utáni Németországban, szinte minden tartományi kormányban benne vannak így vagy úgy.
Csakhogy a CDU-nak van egy testvérpártja, a CSU (Christlich-Soziale Union in Bayern). A második világháború utáni első szabad választások óta egyedül vagy koalícióban, de a CSU vezeti a második legnagyobb német tartományt. A CDU-nak kell, hogy a testvérpárt hozza Bajorországot, ha kormányozni akar, ilyenkor a CSU mindenkori vezetője rendszerint bekerül a CDU-s kancellár kormányába.
Ugyanakkor az is előfordul, hogy a CSU adja a két párt közös kancellár-jelöltjét. Markus Söder, a CSU mostani vezetője és Bajorország miniszterelnöke egyszer már bejelentkezett a tisztségre, de az utolsó pillanatban az akkori CDU-s jelöltnek, Armin Laschetnek sikerült maga mögé állítania a pártot (hogy aztán elveszítse a választást). Azóta Söder, a CSU-hoz képest középszar eredménnyel, újra megnyerte a tartományi választást 2023-ban, most pedig olyat talált mondani, hogy „készen áll a kancellár-jelöltségre, ha úgy hozza a helyzet”. Valahol Friedrich Merz, a CDU jelenlegi elnöke és természetes kancellár-jelöltje nyelt egy kurva nagyot.
A Spiegel leült Söderrel feltenni neki ugyanazt a kérdést – Herr Söder, akar-e kancellár lenni? – tizenötször. Mindegyik válasz nagyon ügyes, kalkulált, ahogy kell. Söder úgy tesz, mintha sokkal több támogatás lenne mögötte, mint amennyi a valóságban van, de hát úgy készül a politika, hogy magunk felé hajlítjuk a valóságot.
SPIEGEL: Herr Söder, wollen Sie Bundeskanzler werden?
Söder: Die Union wird diese Frage gemeinschaftlich entscheiden. Wir haben zwei starke und geeignete Parteivorsitzende. Einer von uns beiden wird dann der Kanzlerkandidat.
(…)
SPIEGEL: Sind Sie von Friedrich Merz überzeugt?
Söder: Friedrich Merz kann Kanzler. Wir haben dasselbe Koordinatensystem. Ich schätze und respektiere ihn sehr. Wir wären beide geeignet. Der Unterschied zu 2021 ist: Die CDU hat bei der Migrationspolitik eine komplette Wende vollzogen und CSU-Positionen übernommen. Damit ist der jahrelange quälende Streit vorbei. Mit Friedrich Merz ist die CDU wieder konservativer geworden. Das schafft Vertrauen und Gemeinsamkeit.
SPIEGEL: Wenn Sie Friedrich Merz so gut finden, dann können Sie hier und jetzt verzichten.
Söder: Wir haben zwei starke und angesehene Parteivorsitzende auf Augenhöhe. Das belegen die Umfragen. Es ist historisch ungewöhnlich, dass CSU-Vorsitzende in ganz Deutschland ähnliche Zustimmungswerte hatten. Daraus ergibt sich eine besondere Verantwortung und die Erkenntnis: Es geht nur mit dem Segen der beiden Parteichefs.
De a legjobb az utolsó mondat:
SPIEGEL: Nach dem alten Western-Motto: Berlin ist zu klein für uns beide, Friedrich Merz und Markus Söder?
Söder: Ach, das sind wieder Spielchen und Auslegungen von Journalisten. Ich will es mal so sagen: Man muss in Berlin immer mit dem CSU-Parteivorsitzenden rechnen.
Bayerns Ministerpräsident Markus Söder erklärt, wann er als Kanzler kandidieren würde. Die Messlatte für die Union bei der Bundestagswahl legt er auf 35 Prozent, eine Koalition mit den Grünen schließt er aus.
Markus
Maradva a németeknél: még a 2023-as tartományi választás előtt csinált a (müncheni) Süddeutsche Zeitung egy podcast-sorozatot Söderről (az első rész ingyenes). Érdekes ő maga is, de még inkább az a fura párt, amit vezet, egy párt, amelyik több mint 70 éve kormányoz egy 13 milliós országot az országban, és valahogy sikerült mindig úgy intéznie, hogy közben ne falja fel a testvérpártja, ami nem mellesleg a legnagyobb néppárt a kontinensen. Söder jelenleg leginkább a szélsőjobbal küzd a szavazókért, a podcast is főleg erről szól. A német politika szívcsakrája, vagy mije, kérem szépen.
A hízelgést és a fenyegetést felváltva alkalmazva szavaztatta meg a republikánusokkal Donald Trump a „gyönyörű” költségvetési törvényt. A jogi kutyulmány minden óvatosságot sutba dobva növeli a deficitet és az államadósságot.