Feszültség és konfliktus a szervezetben – Hogyan kezelhető?
Az egészséges csapatműködés és az eredményesség szempontjából kulcskérdés, hogyan kezeli a cégvezető a konfliktusokat.
Közel szaharai szárazság tombolt a Kárpát-medencében hetek óta, amit súlyosbított a szél és a kánikula okozta légköri aszály, így a talaj is sokkal gyorsabban kiszáradt. Július 6-án (a csapadékot hozó hidegfront előtti napon) a talaj felső egy méteréből már az ország egész területén 100 milliméternél több víz hiányzott (a Homokhátságon például 150-170 milliméter), míg a talajnedvesség a maximálisan hasznosítható mennyiség mindössze 30-40 százalékát adta csak. Így aztán országszerte nagyfokú vagy súlyos aszályt jelzett a Hungaromet, apró foltokban fordul csak elő közepes aszály, főként a nyugati határ mentén, valamint az Északi-középhegység keleti oldalán. A helyzet olyan súlyos, hogy a kormány elő is húzta a minden téren bevethető aduászát, és májusban felállította az Aszályvédelmi Operatív Törzset, de ők is legfeljebb csak imádkozni tudtak az esőért.
A meteorológiai szolgálat adatai szerint az elmúlt napokban jelentős részén 30-40 milliméter esett (a nyugati országrészben sok helyütt az 50-et is meghaladta), Dél-Alföldön viszont nem érte el a 20 millimétert sem. A Hungaromet szerint számottevő csapadék a továbbiakban már csak az északkeleti országrészben várható.
Ez a vízhiány mértékét tekintve nem sok, noha a hirtelen lezúduló, néhol komoly viharokat hozó csapadék olykor villámárvizeket is okozott. Azonban a talaj vízzel való feltöltésére a heves esőzés alkalmatlan, mert a föld egyszerűen nem tudja ilyen gyorsan megszívni magát, a víz szétfolyik mindenfelé, és a legmélyebb pontot keresi, így főként a magasabban fekvő, kiszáradt területek nem tudnak profitálni ebből.
A talaj felső egy méteréből hiányzó víz mennyisége 2025. július 6-án.
Hungaromet
Szárazság van, öntözhető víz nincs
Az eső a legjobbkor jött több szektornak is, például a borászoknak, akik múlt hét végén már – tőlük szokatlanul – kongatták a vészharangot: ha nem jön csapadékos, hűvösebb idő, akkor a szárazságot egyébként kiválóan tűrő szőlő nem fogja bírni kinevelni a fürtöket. Frittmann János, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) az Agrárszektornak elmondta: ebben az ágazatban is a csapadék a legnagyobb probléma. Az öregebb szőlők ugyan még tűrhető állapotban vannak és csapadékkal még felépülhetnek, a fiatalabb telepítések viszont száradnak, azoknak sürgősen segítségre lenne szükségük. A HNT elnöke szerint a vízhordás sem jelent megoldást, azzal ugyanis csak tüzet lehet oltani: a túlélést segíti, a termésképződést viszont nem – idézi a borászt a szaklap. Hozzáteszi: valójában az öntözésre senki nincs felkészülve, „se felszerelés, se erre felhasználható víz nincs” – nem csoda, hiszen a csapadékszegény évek, és főbb folyóink tartósan alacsony vízállása nyomán a talajvíz szintje drámaian, évente akár 4 centiméterrel is csökken.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság pedig már márciusban előrevetítette a súlyos szárazságot, amikor arról írtak, hogy „nem tud télen visszatöltődni az a mennyiség a felszín alatti vizekbe, mint amennyi fogy belőlük természetes vagy mesterséges úton. Rettentő szomorú képet mutat a felszín alatti vizek állapota. Ez a fő kiváltó oka a Magyarországon várható nagy aszálynak”.
Májusban már sok szakember állította: mivel a csapadékszegény őszt és telet egy szintén relatíve száraz tavasz követte, valódi a fenyegetés, hogy 2022-höz hasonló, pocsék év állhat előttünk. A június eleji, Medárd napjához kötött hideg, csapadékos idő elmaradásával ez a veszély tovább nőtt, amit a mostani hidegfront már csak enyhíteni tudott valemelyest.
Megélni kevés, éhen halni sok
„Legfeljebb pillanatnyi túlélést jelent ez a kapás növények, a kukorica és a napraforgó számára” – mondja Csősz Tibor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) tanácsosa. Hozzáteszi: volt olyan terület az országban, ahol egyelőre még annyi sem esett, amennyit a növények értelmezhetően hasznosítani tudnának, és már most vannak olyan táblák, amelyeket gyakorlatilag „le lehet írni”. Persze sok minden függ még az elkövetkezendő két-három nap időjárásától, mert egyelőre még várhatunk némi csapadékot. Azt, hogy végül mekkora lesz a valódi kár, majd csak a betakarítás, az aszálybejelentések és azok kivizsgálása után, ősszel válik láthatóvá.
Az az állomány, amely „normálisnak mondható esőt kapott, 1-2 hétig túl tud élni, tovább tud fejlődni, de felmerül a kérdés, hogy a következő időszakban mikor lehet hasonló csapadékra számítani. A júliusi és augusztusi időjárás mindig kritikus ebből a szempontból” – magyarázza Csősz, de hozzáteszi: az optimális növekedéshez valójában rendszeres esőre lenne szükség. A szárazság kedvez az aflatoxint termelő gombafajok terjedésének is, Csősz Tibor szerint az éghajlatváltozás miatt egyre sűrűbben kell számolni az ilyen jellegű betegségekkel is.
Ha ilyen szempontból nem történik pozitív fordulat, akkor nagy esély van rá, hogy kukoricából az országos hozamátlag 2022-höz hasonló lesz, amikor 3,4 tonnát takarítottak be hektáronként – szemben például a tavalyi, átlagosnak mondható évvel, amikor hat tonnát, a kimagaslónak számító 2023-ban pedig 8,2 tonnát. Jó évre viszont már rendszeresen érkező csapadék mellett sincs remény, ebben az esetben is legfeljebb közepes évet zárnának a kukoricatermesztők.
Kiszáradt kukoricaföld a 2022-es aszály idején
MTI / MTVA / Oláh Tibor
A gabonaféléket érdemben nem érintette a mostani hidegfront, mert a búza, az árpa, a rozs és a zab is túl van már a vegetációs időszakon. Az aratás az árpával kezdődött, itt Csősz Tibor szerint már látszik, hogy a termésátlag várhatóan belesimul a sokéves átlagba, mert korábban van a növekedési időszaka, amikor még több volt a csapadék és alacsonyabb az átlaghőmérséklet.
A búza (amelynek vetésterülete 2024-ben 922 ezer hektár volt) viszont megszenvedte aszályos periódust, és bár egyelőre nem látni, hogy mekkora lesz a kiesés, mert az Agrárminisztérium adatai szerint a búzának eddig körülbelül egyharmadát aratták le, de „statisztikailag biztosan látható lesz az évjárathatás”, azaz a rossz időjárási viszonyok miatti hozamveszteség – mondja a szakember. Petőházi Tibor, a Gabonatermesztők Országos Szövetsége elnöke pedig úgy nyilatkozott az Agrárszektornak: nagyon vegyes a kép, de az országos termésátlag 4,8-5 tonna körül alakulhat hektáronként, miközben tavaly és 2023-ban is 5,8 tonna körül alakult – ez körülbelül 15 százalékos hozamcsökkenést jelentene.
Útkereszteződésben
Évek óta látszik, hogy az agráriumnak valamit kezdeni kell a Kárpát-medence egyre szélsőségesebbé váló időjárásával, és sok termelő keresi az utakat, ami mentén jövőbe mutató gazdálkodást lehetne folytatni. „Az elmúlt néhány évben valami nagyon megváltozott, és mindenki próbálkozik, de ezzel az a probléma, hogy meg is kell hozzá találni a piacot” – magyarázza Csősz Tibor. Mert legyen bármilyen haszonnövényről szó, még országos szinten is kicsi az a mennyiség, amit a gazdák meg tudnak termelni, emiatt évekbe is telhet, amíg stabilizálódik egy rendszer. Csősz szerint ez nagyon hasonló a márkaépítéshez: olyan termelői és felvásárlói kör kell, amely megbízhatóan tudja hozni (és felszívni) az adott mennyiségeket.
A hivatalos adatok szerint az árpa vetésterülete 2023-ban 25 százalékkal 412 ezer hektárra nőtt, tavaly viszont 31 százalékkal csökkent – ennek oka lehet, hogy a 2022-es aszály miatti pocsék búzatermés után rengeteg gazda „biztosra ment”, és átállt az árpára, majd amikor 2023 minden szempontból kiváló évnek bizonyult mezőgazdasági szempontból, régi beidegződésből visszatértek a búzára.
Túry Gergely
Ám nem kellene „leírni” az árpát sem, mert ugyan a búzánál kevesebbért lehet eladni, viszont a ráfordítások is jóval alacsonyabbak, és bizonyos években jobb hozamot is ad, mint a búza. Hátránya, hogy a mennyiségét nem lehet végtelenségig növelni, mert leginkább takarmányozási célra és a söriparban lehet felhasználni, ez a felvevőpiac viszont erősen korlátos.
A szaksajtóban sokat lehet olvasni a szójáról is, amelyből 2025-ben 100 ezer hektáron vetettek a magyar gazdák, azonban itt is fellép a fent vázolt probléma, hogy meg is kellene találni hozzá a stabil felvevőpiacot – ráadásul leginkább csak a Dunántúl alkalmas a termesztésére.
Az, hogy milyen növényeket, azon belül is milyen (például aszálytűrő vagy más vegetációs periódusú) fajtákat érdemes választani, csak az érme egyik oldala. Termesztéstechnológiai szempontból is rengeteg próbálkozás folyik, legyen az forgatás nélküli művelés, mulcsozás, talajtakarás, vízvisszatartás vagy éppen a föld vízmegtartó képességének javítása. Ugyanakkor a szántás elhagyása kétélű fegyver, mert a fertőzések is nagyobb eséllyel maradnak a táblán, ezért mindenhol meg kell találni az optimális megoldást, ami nem egyszerű feladat – mondja a szakember.
Nyitókép: Fazekas István
