Tényleg szabadabb az, aki készpénzzel fizet? És gazdagabb lesz a négyévenkénti lekenyerezéstől? És mit ad nekünk a Harcosok Klubja? Ajánló a csütörtökön megjelenő HVG-ből.
Lehet, hogy a bankjegyekre rá kellene írni a figyelmeztetést, hogy ha ragaszkodsz a készpénzhez, elesel minden kamattól, hozamtól? Efféle intelem ugyanis kormányzati köröktől nem várható. Ellenkezőleg, kikényszerítik, hogy két éven belül még a zsákfalvakban is legyen ATM, azzal az álságos érveléssel, hogy „a készpénz használata az állampolgárok szabadságának záloga”. Ez felettébb sajátos beismerése annak, hogy aki szegény, az a legszegényebb: a legfejlettebb országokban ugyanis szinte már eltűnt a készpénz.
Miközben a mélyszegénységben élőknek be kell érniük ezzel a választási ajándékkal, a tehetősebbek minden negyedik évben kapnak valamiféle extra juttatást, adókedvezményt, külön béremelést, most éppen kamattámogatást a lakáshitelekhez. A munkaalapú társadalmat vezérlő állam egyébként sem a rászorultságot, a tisztes megélhetéshez szükséges jövedelmek hiányát mérlegelve működteti szociálpolitikáját, hanem főleg voksokra vadászik. Kampányok idején különösen.
Ez politikailag kifizetődő volt, holott más olvasatban kész átverés. 2022-ben például 1600 milliárd forintot osztott szét könnyű kézzel a kormány, majd az őszi hónapokban 1800 milliárdot vett vissza. A jövő évi választások előtt is a régi recepteket követi, ennek módozatait és azok mellékhatásait Fókuszban rovatunk elemzi.
Aki gazdag, az viszont egyre gazdagabb lesz, főleg ha vagyonosodását a hatalom is segíti. Ennek egyik eszköze a tranzitállamosítás; a privatizáció új irányát Mihályi Péter közgazdász-akadémikus kommentálja. A lekenyerezés Donald Trumptól sem idegen: a hezitáló republikánus szenátorokat vendégül látta a Fehér Házban, meghívta őket golfozni, és dedikálta nekik a baseballsapkáit, hogy megszavaztassa velük vitatott költségvetési törvényét.
Pedig a legszegényebbek szorulnának igazán extra gondoskodásra, és azért hálával, szeretettel fizetnek. „Van olyan diák, aki idén központi felvételit írt (az országos átlag fölötti eredménnyel), és bejutott egy egri gimnáziumba. Többen tanulnak tovább érettségit adó technikumban. Ezek korábban szinte elképzelhetetlenek voltak errefelé” – ekként jellemezhető a 98 százalékban halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket innovatív módon tanító-nevelő tarnabodi általános iskola sikere, amely a Máltai Szeretetszolgálat fenntartásában működik. Hasonló módszertant követett Iványi Gábor metodista lelkész húsz iskolája is, ám azok működését a kormány az elmúlt években ellehetetlenítette; a részleteket a Magyarország taglalja.
A Harcosok Klubjával kiterjeszti kampányát a kormány a közösségi hálóra, így aztán „az online dezinformáció a választásokig biztosan velünk lesz”. Felerősödhet a külföldi befolyásolás is, teszik hozzá szakértőink, akik úgy vélik, a fő gyanúsított Oroszország, amely Moldovában a dezinformálásnál is tovább ment.
„Az elnökválasztás idején bizonyíthatóan legalább 140 ezer polgárunk kapott pénzt Oroszországtól” – mondja Maia Sandu, akit tavaly ennek ellenére 55 százalékkal választottak meg államfőnek. Moldova éppúgy az Európai Unióba tart, mint Ukrajna, fejtegeti az elnöknő, aki szerint az orosz agresszióval szembeni ellenállás Moldovának is védelmet jelent.
Egy New York-i taxi elgázol egy holokauszttúlélő férfit, aki vagy figyelmetlenségből, vagy szándékosan lépett elé, és a kórházban rádöbben, hogy a lelki sebei súlyosabbak, mint a testiek – erre a felismerésre épül Elie Wiesel A nappal című regénye, az Éjszaka trilógia utolsó darabja. A Nobel-békedíjas író három, szorosan összekapcsolódó kötetét a Szellem ismerteti. Amihez Bettina Göring írónő, a Hitler politikustársaként ismert Hermann Göring közeli rokonaként azt fűzi hozzá Portrénkban: „Bárhová megy is az ember, önmagától nem tud megszabadulni.”
De hogy ez azokra is igaz volna-e, akik a szegényeket szegényítik, miközben a gazdagokat gazdagítják, az még a jövő titka.
Cunamiként zúdítja a kormány a támogatásokról szóló bejelentéseket az emberekre a Pride miatti blamázs óta, hátha ezzel szavazókat nyer vissza. Pedig ezek a támogatások valójában azt mutatják, hogy az állam továbbra is igyekszik kivonulni a szociálpolitikából, és az egyénre próbál hárítani minden felelősséget – mondja Kramarics Szandra, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatója.
A magyar miniszterelnök hatalma veszélyben van, de nem úgy, ahogyan azt várnánk.
