Ki az a veszélyes drogbáró, aki húsz másodpercet beszélt társával a börtönben, és ebből parlamenti botrány kerekedett
Egyre gyakrabban fordul erőszakba a rekordokat döntögető európai kokainkereskedelem bandáinak versengése. Ridouan Taghi drogbárót hat évig tartó jogi procedúra eredményeképp sikerült elítélni, míg az eljárással összefüggésben Amszterdamban lelőttek három embert, köztük fényes nappal, az utcán lőtték fejbe Hollandia legismertebb bűnügyi újságíróját.
Nem beszéltek bűncselekményről, amikor a vughti magas biztonsági fokozatú börtönben egy helytelen intézkedés miatt kapcsolatba léptek egymással – állítja Ingrid Coenradie holland igazságügyi és biztonságpolitikai államtitkár. A parlamenti vita során azt azonban nem osztotta meg a nyilvánossággal, hogy pontosan mi hangzott el közöttük.
Az államtitkárt ráadásul a holland Igazságügyi Intézmények Ügynöksége (DJI) csak azt követően tájékoztatta az esetről, miután a média is beszámolt róla. Az ügy nem marad következmények nélkül, hiszen nem egy következmények nélküli országban történt.
Ne tévesszen meg senkit, hogy Hollandia támogatja a szabadidős drogokkal szembeni toleráns hozzáállást, ez nem jelenti azt, hogy ne lépne fel keményen az illegális drogterjesztéssel szemben. Sőt, éppen a társadalom ellenálló képességét és intézményeinek jól szervezettségét mutatja, hogy képesek fellépni a világ legrettegettebb drogbárói ellen is, akik máshol gyakran úgy épülnek be a legfelsőbb kormányzati szintekre és úgy korrumpálnak fontos pozícióban lévő állami vezetőket is, hogy szinte elképzelhetetlen őket rács mögé juttatni.
A OneCoin hamis kriptopénz kitalálója, a bolgár Ruzsa Ignatova ott van az FBI top 10-es körözési listáján, egyetlen nőként. Több ezer milliárd forintnak megfelelő dollárt csalt ki befektetőktől, majd eltűnt. Nagy csalások című sorozatunk első cikke.
Hollandia viszont az az ország, ahol sikerült Ridouan Taghi drogbárót elkapni.
Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?
Ma Magyarországon nem látszik az alagút vége. Egyelőre ott tartunk, hogy el kell hinnie az ország határain belül és kívül élőknek, hogy lehetséges a megtisztulás, és mindenkinek lehet helye, feladata ebben.
