Európa közvetlen szomszédságában több mint 31 hónapja folyik az ukránok és az oroszok egymást felőrlő háborúja, ám hiába lenne szükség több fegyverre részben Ukrajna támogatására, részben a saját arzenál helyrepofozására, óriásiak az elmaradások az európai gyártásban. Az unió által Ukrajnának 2024 elejére megígért 1,1 millió tüzérségi gránátnak eddig még a kétharmadát sem sikerült leszállítani, de a többi haditechnikai eszközből sincs elegendő az ukrán haderő számára. Ha pedig az unió nem erősíti meg az együttműködést az ágazatban, még súlyosabb lesz a helyzet – állapította meg Mario Draghi, az Európai Központi Bank volt elnöke az Európai Bizottság számára készített és a napokban közzétett versenyképességi csomagjának a védelmi iparral foglalkozó részében.
A versenyhátrányt jól jelzi, hogy az elmúlt két évben az európai blokk 75 milliárd euró összértékű beszerzéseinek 78 százalékát unión kívüli beszállítók kapták, a megrendelések 63 százaléka amerikai cégeknél kötött ki. Ez éppúgy nem ad lendületet az európai gyártókapacitás berúgásának, ahogy a kutatás-fejlesztést sem ösztönzi. Az EU ráadásul úgy lett Washington fegyverkereskedelmének első számú felvevőpiaca, hogy maga az öreg kontinens is számottevő hadiiparral rendelkezik. A német, francia, olasz vagy svéd vállalatok minőség és képességek szempontjából is a világ élvonalába tartozó haditechnikai eszközöket gyártanak. A gond az, hogy Európa az elmúlt évtizedekben, amikor a tagállamok nem költöttek a védelmükre, átállt az exportra.
