Az amerikai kamatcsökkentés is beleszólhat az elnökválasztási küzdelembe

Jobban teszi, ha vesz magának a következő hetekre egy kiváló zajszűrő fejhallgatót Jerome Powell, a Fed elnöke – tréfálkozott a londoni The Economist hetilap azon, hogy a múlt heti kamatdöntésével az USA jegybankjának szerepét betöltő intézmény s annak vezetője akarva-akaratlanul hangos politikai viták kellős közepében találta magát. A republikánus Donald Trump máris azzal vádolta meg őt, hogy Kamala Harris szekerét tolja, s a kamatcsökkentés csak azt bizonyította, mekkora kátyúba vitte az amerikai gazdaságot a vetélytársa és annak főnöke, Joe Biden. Aki viszont a demokrata párttársaival együtt azt hangsúlyozza, hogy éppenséggel az általuk követett gazdaságpolitika sikere, hogy a Fed lazíthatott a monetáris politikán, s ezzel enyhíti az amerikaiak pénzügyi terheit.

Valójában persze a jegybank végezte, ami a dolga.

A Fednek – a legtöbb nyugati társától eltérően – kettős mandátuma van: nemcsak az árstabilitást garantálni, hanem a foglalkoztatás lehető legmagasabb szintjét is.

Az előbbi feladatát azzal hajtotta végre, hogy a 2022 júniusában éves szinten 9,1 százalékig – 1981 óta nem látott magasságig – száguldó inflációt az agresszív kamatemeléseivel idén augusztusra 2,5 százalékra szorította le. Ez pedig már közel van ahhoz a 2 százalékos mértékhez, ami a jegybank olvasatában az árstabilitást jelenti.