Ausztriában máris visszasírják azt a kultúrpolitikust, aki az elmúlt években szinte csodát tett az osztrák művészeti élettel
Andrea Mayer az elmúlt négy és fél év alatt példátlan ügyességgel, koncepciózusan konszolidálta a többek közt a koronavírus-járvány nyomán életbe léptetett korlátozások után megrendült, ám sok más szempontból is érzékeny, és számos más problémával küszködő területet. Szeretettel Bécsből sorozatunk legújabb cikke.
Három nappal Ausztria vasárnap tartott parlamenti választása után, ahogyan az szokás, Alexander Van der Bellen államfő az elnöki palotába hívta a néppárt és a zöldek koalíciójából álló eddigi kormány tagjait, s ünnepélyesen elbocsátotta őket hivatalukból. Mindjárt meg is bízta őket, hogy ideiglenesen folytassák a munkájukat, amíg az új kormány meg nem alakul. Ami akár átnyúlhat 2025-re is.
Egyetlen személy nem jelent meg a ceremónián, pedig ott volt a Hofburgban, Andrea Mayer. Ő ugyanis szeptember végével befejezte négy és féléves kormányzati küldetését, s októbertől visszatért az elnöki palota kabinetigazgatói tisztségébe, ahonnan 2020. májusában távozott sebtiben. A 62 éves Mayer 2007-ben pályázat útján nyerte el a közvetlenül az államfő fennhatósága alá tartozó magas tisztséget, amely a palota és a kormány, az elnök és a civilszervezetek közötti mindennapi együttműködést irányítja.
Mayer ezt a munkát is éppen olyan hibátlanul teljesítette, mint korábbi állami megbízatásait. Ezek szinte kivétel nélkül a kultúra és a művészvilág irányítására vonatkoztak, elsősorban a kulturális minisztérium váltakozó minisztereinek közvetlen felügyelete alatt. A tárca többnyire szociáldemokrata kezekben volt, így Mayer is oda tartozott, a környezetvédő zöld párthoz akkor került közel, amikor a korábban a pártot vezető Van der Bellen lett Ausztria első embere.
Öt évvel ezelőtt – nyilván az államfő ötletére – kulturális államtitkári rangban küldték át Mayert a kormányba, egészen pontosan az alkancellári tisztséget is betöltő zöldpárti vezér, Werner Kogler minisztériumába. Ott eredetileg Ulrike Lunaceknek, a sokéves brüsszeli parlamenti munkából hazatért zöld politikusnak adták a kultúra irányítását, ő azonban éppen olyan keveset értett hozzá, mint maga Kogler.
Mayert megváltóként fogadták, először tüzet oltani, aztán felvirágoztatni a bonyolult területet.