Van, ami a rangsorban való helyezésnél többet ér – vallja a Pannonhalmi gimnázium igazgatója
Hogyan tekint küldetésére egy egyházi iskola? Mennyire van létjogosultsága még a bentlakásos gimnáziumnak? Lesz valaha koedukált tanítás? Juhász-Laczik Albinnal, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatójával, szerzetessel beszélgettünk, aki maga is ebben az iskolában érettségizett.
Pénteken jelent meg a HVG Középiskola című kiadványa, benne a legjobb száz magyar gimnázium rangsorával. (Hogy a rangsor mit mutat és hogyan érdemes olvasni, arról itt írtunk.) A listán számos egyházi iskola van, idén Pannonhalmát mutatjuk be bővebben is. (Alább pedig megmutatjuk az egyházi iskolák TOP20-as rangsorát is.)
HVG: Ön 2018 óta igazgatója az iskolának, egyben öregdiákja is. Emlékszik még, hogy annak idején, diákként mi fogta meg Pannonhalmában?
Juhász-Laczik Albin: Valóban, én is itt érettségiztem 1994-ben. Tizennégy évesen keveset tudtam róla, de a hely szépsége nagyon vonzott. Családi kapcsolat miatt jártam itt először; az, hogy beszélgethettem egy szerzetessel, különleges helyzet volt. Pannonhalmának emellett az a nimbusza, hogy ide nehéz bekerülni, ez nehéz iskola, a fiatalokat pedig motiválhatja a megméretés, a kihívás, hogy vajon őket felveszik-e ide. Én is ezt éreztem annak idején, és úgy látom, a mai generáció sok tagja ugyanígy érez. A kihívás szerepe egyébként a tanulás iránti motiváltságban is fontos.
HVG: Melyek manapság azok a kihívások, amiket a diákoknak tudnak nyújtani?
J-L. A.: Az emberek ilyenkor általában a tanulmányokra gondolnak, ami természetesen meghatározó területe egy iskolának. A bencés pedagógia öt pilléren nyugszik. Ez az öt mind egyaránt fontos, hogy a teljes embert formáljuk. A pillérek összefüggnek egymással, és csak akkor tudjuk az egyiket fejleszteni, ha a többire is odafigyelünk. Az első közülük az akadémiai tudás: a jó eredmények és a bekerülés jó egyetemekre. De az előrehaladás a tantárgyakban nem megy a második pillér nélkül, ami a kreativitás, más szóval a művészetek. Minden bejövő diáknak választania kell valamilyen művészeti ágat: egy hangszert vagy magánéneket, fafaragást, de remek rajzszakkörünk is van, és a néptáncot is ide sorolnám. Utóbbi már átvezet a harmadik pillérre, a sportra, amely egy fiúgimnáziumban létszükséglet. Kosárlabdát, vívást, atlétikát, szertornát kínálunk egyesületi szinten.
A negyedik pillér a közösségi élet. Azt látom, hogy a mai társadalmunkban ez hiányzik leginkább.
Egy bentlakásos iskolában a hét minden napján, reggeltől estig együtt van az osztály – hazautazás havonta van –, és ez azt jelenti, hogy olyan közösségélmény alakul ki, amelyet az érettségi után is magával visz a pannonhalmi diák. Ebben a közösségben nem a tökéletességre, hanem a stabilitásra törekszünk, hogy minden körülmények között megmaradjunk egymás mellett. Az ötödik pillérünk végül nagyon személyes: az egyéni istenkeresés. Katolikus iskola vagyunk, keresztény, bencés iskola. Az esti imák és a vasárnapi diákmisék maguktól értetődőek. Valójában az a cél, hogy mindennap feltegyük magunknak a kérdést: mit akar velem Isten? Ha magunkhoz közelebb jutunk, akkor előbb-utóbb másokhoz és Istenhez is.
2. Baár-Madas Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium
3. Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium
4. Premontrei Szent Norbert Gimnázium, Egyházzenei Szakgimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium
5. Piarista Gimnázium
6. Gödöllői Református Líceum Gimnázium
7. Szentendrei Református Gimnázium
8. Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium
9. Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Kollégium
10. Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium