B D: Hátunk mögött a biztonságos otthon romjai, szeretett halottak, események, élmények valósága, melyek immár múlttá, emlékké váltak. Fájdalmas. Mi segíthet feldolgozni a veszteséget?
F A: Nincs olyan változás, ami ne járna veszteséggel. Egzisztenciánk kis csónakjában ülünk, ami mindig a jövőbe fúrja az orrát. Ha hátrafelé nézünk, minden távolodik, mindennek vége, soha nem lesz megint az, ami egyszer elmúlt. Ha előrenézünk, mindenféle közelít, kapkodjuk a fejünket, rettegünk, reménykedünk vagy vágyakozunk. Ha semerre se nézünk, akkor is haladunk, nincs megállás. Ha a kezünket a vízbe mártjuk, érezzük a sebességet: ez az itt és most. Ami elmúlik, amit elveszítünk, megsiratjuk, de visszafordulni is csak veszteségek árán lehet.
B D: Tragikus, amikor elveszítek valamit vagy valakit, aki addig az életem része volt.
