Miért nem tudunk elkezdeni élni? - Migránsok vagyunk 

Minden változás veszteséggel jár, minden búcsúval elveszítünk valakit, de ha nem gyászolunk, ha nem siratjuk meg azt, aminek örökre vége, aligha tudunk újra szeretni, újra élni. Feldmár András és a 2022-ben elhunyt Büky Dorottya 2015-ös, tévelygőknek írott párbeszéde ezúttal a veszteségekről és újrakezdésről szól. 

  • HVG Pszichológia 360 HVG Pszichológia 360
Miért nem tudunk elkezdeni élni? - Migránsok vagyunk 

B D: Hátunk mögött a biztonságos otthon romjai, szeretett halottak, események, élmények valósága, melyek immár múlttá, emlékké váltak. Fájdalmas. Mi segíthet feldolgozni a veszteséget?  

F A: Nincs olyan változás, ami ne járna veszteséggel. Egzisztenciánk kis csónakjában ülünk, ami mindig a jövőbe fúrja az orrát. Ha hátrafelé nézünk, minden távolodik, mindennek vége, soha nem lesz megint az, ami egyszer elmúlt. Ha előrenézünk, mindenféle közelít, kapkodjuk a fejünket, rettegünk, reménykedünk vagy vágyakozunk. Ha semerre se nézünk, akkor is haladunk, nincs megállás. Ha a kezünket a vízbe mártjuk, érezzük a sebességet: ez az itt és most. Ami elmúlik, amit elveszítünk, megsiratjuk, de visszafordulni is csak veszteségek árán lehet.  

B D: Tragikus, amikor elveszítek valamit vagy valakit, aki addig az életem része volt.