Ahogy várni lehetett, elmaradt az áttörés Trump és Putyin csúcstalálkozóján
Az orosz elnök, aki alig négy órát töltött az USA területén, már el is utazott Moszkvába.
Amiről nem beszélünk, az nincs – ezt tapasztalta meg Szalontay Tünde, aki érezte, hogy valami nincs rendben, de csak felnőtt fejjel szembesült az igazsággal. Traumáját újra és újra kijátssza magából a Jurányi színpadán a Született: Wágner Emese című monodrámájában.
HVG: Huszonévesen bizonyosodott meg arról, hogy a szülei nem a vér szerintiek, csecsemőként fogadták örökbe. Ettől a pillanattól az élettörténetéről írt, a Született: Wágner Emese című darab bemutatójáig további évtizedek teltek el. Melyek voltak ennek a hosszú útnak az állomásai?
Szalontay Tünde: Huszonöt voltam, igen. És olyan tízévesforma, amikor a nevelőanyám egyszer elszólta magát – ez a darab egyik jelenete is –, de a nevelőapám határozottan tagadott, én pedig gyerekként neki akartam hinni. „Te nem is vagy az igazi unokatestvérünk” – ez is elhangzott rokonlátogatóban. Mindig éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel körülöttem. Mégis csak felnőttként tudtam meg, hogy háromnapos koromban a szülőanyám nélkülem távozott a kórházból, fél év múltán onnan fogadtak örökbe. Életem első élménye az elhagyatás, a megtagadás volt. Akik aztán magukhoz vettek, titkolóztak, eljátszották a szüleim szerepét, így utólag, milyen érdekes, rögtön, akaratlanul egy színjátékba csöppentem.
HVG: A darabot az ön kérdései nyitják és az anya válaszai zárják. Ezek valós tényeken alapulnak, tényleg ez és így történt a szülőanyjával?
Sz. T. : Igen, ez és így.
Ez a csupasz, nyers „kérdezek-felelj” lett az előadás alappillére.
Anyámat fiatalon megkörnyékezte a főnöke, egy családos ember, majd az egész terhesség-szülés-gyerek históriát titokban kellett tartani. A biológiai apám úgy élte le az életét, mintha mi sem történt volna. Akkoriban ez volt a normális: amiről nem beszélünk, az nincs. A szégyen és a titok lett az örökségem, és úgy éreztem, belepusztulok, ha nem töröm meg ezt az ördögi kört, egyetlen választásom az volt, hogy szembesítsem magamat a valósággal.
HVG: Mindezt nehezen lehetett volna elviselni humor nélkül.
Sz. T. : Ahol lehetett, a darabba is belecsempésztük a humort. Így az előadás egyik legszórakoztatóbb jelenete, amikor ismeretlenül felhívom, majd ténylegesen megtalálom a szülőanyámat. A groteszk talán a találóbb jelző, a nézőkből egyszerre vált ki döbbenetet és felszabadult nevetést. Azzal is eltartom magamtól-tőlük, hogy ebben a jelenetben olaszul beszélek, merthogy tényleg egy olasz kolléganőm bumlizott el akkor velem Borsodba.
Az orosz elnök, aki alig négy órát töltött az USA területén, már el is utazott Moszkvába.
Az együttműködés fontosságát hangsúlyozta Vlagyimir Putyin orosz és Donald Trump amerikai elnök is a pénteki alaszkai orosz-amerikai csúcs után tartott sajtótájékoztatón, ám részleteket egyikük sem árult el. Trump viszont már Vlagyimirnek hívja a „nagyszerű politikusnak” nevezett orosz vezetőt.
A szakemberek érdeklődve figyelték, miként viselkedik az amerikai és orosz elnök a tárgyalásuk előtt.