Washington Post-vélemény: Trumpot a béketeremtésben támogatni érdemes, ám katasztrófa volna, ha diktátumot erőltetne Ukrajnára

A Washington Post szerint Trump győzelme bebetonozza az illiberális Nyugat diadalát. Timothy Garton Ash rettenetes hírnek nevezi Ukrajna szempontjából Donald Trump győzelmét. A Guardian vezércikke azt írja, fel kell gyorsítani az Ukrajnának szánt amerikai támogatás folyósítását. Várhelyi Olivér, Orbán embere pótvizsgára kényszerül a biztosi meghallgatáson, számol be róla a Süddeutsche Zeitung. A Szuverenitásvédelmi Hivatalról ír a Der Standardban Takácsy Dorka, a Német Marshall-alapítvány ösztöndíjasa. Friss nemzetközi sajtó a hvg360-on.

hvg360

Washington Post-vélemény: Trumpot a béketeremtésben támogatni érdemes, ám katasztrófa volna, ha diktátumot erőltetne Ukrajnára

New York Times

Az újság külön cikkben mutatja be Orbán Viktort, akit Magyarország autoriter vezetőjének és Donald Trump barátjának nevez. Az illiberális demokrácia bajnokaként elszigetelődött Európa nagy részén, ám megtalálta a közös nevezőt a régi-új elnökkel. Évek óta tengelyt akasztott viszont a többi európai kollégájával, mert nacionalista alapon ítéli meg a migrációt, a kisebbségi jogot, a jogállamot, a sajtószabadságot, és a többit. Nem tudott egyezségre jutni a többiekkel Ukrajna kapcsán sem és nyíltan rokonszenvez Putyinnal.

Viszont más erős emberek felkarolták, lásd Trumpot és Erdogant. Az amerikai és európai konzervatívok kedvence lett. Átírta az alaptörvényt, teletömte az igazságszolgáltatást könnyen kezelhető bírákkal, és lebontott jó néhány féket és ellensúlyt, hogy azok ne álljanak a tekintélyelvűség útjában.

Az Unió belső bírálójaként lépett fel. Legutóbb közvetítőként ajánlkozott Brüsszel és Mar-a-Lago között. Mert a megválasztott elnök tiszteli, noha lehet, hogy másutt szidják, mint a bokrot. Az amerikai jobboldal azt is átvette tőle, hogy az ideológia, valamint a világiság elleni küzdelem jegyében át kell alakítani a kormányzati intézményeket, írja a lap.

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?