A milliárdosok és a repülővel utazók megadóztatásáról is szó lesz a ma kezdődő bakui klímacsúcson

Baku a múlt emlékeinek és a petrodollárokból felépített futurisztikus épületeknek a kontrasztja. A Kaszpi-tenger partján kialakított mini Velence sétányain megszokott látvány az olajszállító tanker. Azerbajdzsán fővárosában mindenhol „jelen van az olaj”, érdekes díszletet kölcsönözve a bakui Olimpiai stadionban november 11–22. között tartandó idei globális klíma-csúcstalálkozónak (COP29).

A közel kéthetes konferencia elnöki tisztét betöltő Mukhtar Babajev azeri ökológiai miniszter szerint hazája a világok találkozási pontja Kelet és Nyugat, illetve a gazdag Észak és a szegény Dél között. Egyszerre tartozik az olaj- és földgáztermelő országok közé és jelent egyben exportpiacot azok számára. Baku mellett már az 1840-es években olaj után kutattak – az elsők között a világon –, Azerbajdzsán a fosszilis energiaforrásoktól leginkább függő tíz gazdaság egyike.

A kőolaj és a földgáz adja a kivitel 90, az állami bevételek 60 százalékát – ami az 1990-es évektől szédületes ütemben emelte a közel tízmilliós ország életszínvonalát. De Azerbajdzsán elindult a megújuló kapacitások létesítése felé. Tavaly adták át az első nagyobb naperőművet. A tervek szerint 2030-ra az energiatermelés 30 százalékát megújuló forrásokból – főként víz-, nap- és szél­energiából – biztosítják. A Fekete-tenger alatt tervezett magasfeszültségű, közel 1200 kilométeres kábelek segítségével pedig zöldáramot szállítanának Európa keleti felébe, elsősorban Bulgáriába, Romániába és Magyarországra.

Vajon milyen házigazdája lesz Azerbajdzsán az idei klímacsúcsnak?