Az én hetem: Péterfy Gergely fóka-, talán delfinbőr úton suhant dedikálni
5 perc
2024.12.01. 16:30
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel, öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Péterfy Gergelynek most az alábbi készletből kellett ihletet merítenie: tizenegyes, árőr, klánvagyon, jogálomtalanítás, egyetemes.
Árőr – Újra „kormánykézbe” kerül a fiskális mellett a monetáris politika is: Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette, hogy 2025 márciusától Varga Mihály mostani pénzügyminisztert jelöli a Magyar Nemzeti Bank élére, miután lejár Matolcsy György második mandátuma.
Klánvagyon – A Matolcsy-klán menti a vagyont, mert nem akar úgy járni, mint Simicska Lajos, amikor összeveszett Orbán Viktorral. Az MNB-elnökségből hamarosan távozó Matolcsy György fia, Matolcsy Ádám, az aranyifjú és az őt körülvevő „kőgazdag fiatalok” a semmiből váltak milliárdossá, a jegybank hathatós segítségével. Most készpénzre váltanak, azt nehezebb elvenni tőlük.
Jogálomtalanítás – Bírók százai tiltakoznak a bírói függetlenséget védve, miután az elvileg őket képviselő OBT nyolc tagja megszavazta azt a kormányjavaslatot is, amely az igazságügyi reformok elfogadását szabta a bírósági fizetésemelés feltételéül. A Fővárosi Törvényszék Büntető Kollégiumának tanácselnöke, Laczó Adrienn lemondott, arra hivatkozva, hogy ami történik, az az ő értékrendjével már nem fér össze.
Egyetemes – A BME lett a legjobb egyetem a HVG legfrissebb felsőoktatási rangsorában, megelőzve az ELTE-t és az SZTE-t. A Diploma 2025 című kiadványban sokféle metszetben elkészített toplisták vannak, az azokon szereplő intézmények vezetői sérelmezik az oktatási és tudományos Huxitot, és leghőbb vágyuk, hogy bekerüljenek a nemzetközi ligákba.
Egy hónapja úton, könyvbemutatóról könyvbemutatóra nyargalunk. Múlt vasárnap megnéztem a kilométerszámlálót a kocsiban, átléptük a háromezer kilométert. Ebből legalább ezret a tizenegyesen tettünk meg Budapest és Kisoroszi között.
A könyvbemutatók szüneteiben a luxemburgi előadásomra készülök, az EB Fordítási Főigazgatóságának magyar tagozata kért fel, hogy beszéljek a fordításról, a magyar irodalom nyugati recepciójáról. Már előre tudom, hogy zömében mégis az emigrációról fogok nekik beszélni. A magyar elnökség alkalmából nyílt lehetőség a meghívásomra, és bevallom, nagyon tetszik az a finom politikai célzás, hogy pont rám esett a választás.
Az Európai Bizottság fölött a magyar államnak semmi hatalma, idáig nem jut el a lábszagú jogálomtalanítás így aztán a fordítók is azt teszik, ami nekik tetszik. Csiszolgatom az angol szöveget, eleve angolul írtam meg, és magyarra csak lefordítottam – ilyet még nem csináltam saját szöveggel és nagyon izgalmasnak találom a feladatot. Az angol szöveg megírásánál sokszor vitt arra a mondat, amerre az angol nyelvi kompetenciám határai voltak. Inkább ösvények nyíltak ezen a nyelvi tájon, mint utak, néha egészen keskeny vadcsapásokon tudtam csak haladni. A memóriámban elérhető szavak megszabták egy-egy mondat irányát, és így különös és éles mondatok születtek, amelyek aztán magyarul hidegen és érdekesen teoretikussá változtak.