Önfeledt öröm. Ha valamire nem számítottunk 2024 év végén a világpolitikában, akkor ez a repeső élmény. Meg kell állnunk, és részben a történelmi emlékezet, részben a saját józan eszünk megőrzése végett ünnepelnünk kell azt, ami most Szíriában történik.
Bassár el-Aszad gyors és totális bukása váratlan fejlemény, már csak korhangulat felől nézve is. Csak röviden: éppen egyszerre omlik össze Európa két meghatározó állama, Franciaország és Németország kormánya. Közeledik Donald Trump várhatóan agresszív és kiszámíthatatlan elnöki ciklusa. Románia és Grúzia öles léptekkel indul meg Vlagyimir Putyin irányába. Nem beszélve arról is, hogy az oroszok lassan, de biztosan rombolják le Ukrajnát, a világ egyre növekvő érdektelensége mellett. Szóval ebben a depresszív sorozatban senki nem számított egy olyan epizódra, ami jó érzéssel tölthet el bennünket.
Az öröm egyik oka, hogy a most elüldözött Aszad korunk legbrutálisabb, legkegyetlenebb, legalávalóbb diktátora volt. Igen, még az ukránokat tízezrével gyilkoló, gyerekeket elrabló, civileket kínzó, háborús bűnös Putyinnál is nagyobb gonoszról van szó. Aszad a saját népét irtotta brutálisan.
A jóváhagyásával bombázták rommá az oroszok azokat a városokat, ahol lázadoztak a diktatúrája ellen. Nem katonákat, és katonai létesítményeket, hanem civilek lakta városokat romboltak porig. Brutálisan csapott le mindenkire, akit gyanúsnak talált, így szíriaiak százezreit börtönözte be. Nem csak ártatlan férfiak és nők, de gyerekek is raboskodtak a börtönökben, ahol az embereket kínzásoknak, éhezésnek, megaláztatásnak tették ki. E sorok írása közben törik fel a tömegek a politikai véleményükért raboskodók börtöneit, most kerülnek ki az első képek a rettegett komplexumokról.
