Akik a 70-es 80-as években Magyarországon éltek, biztos nem tudják elfelejteni az akkori TV-reklámokat: „Útba esik jövet, menet a Takarékszövetkezet”; „Minden időben, Tisza cipőben”; „Fabulon, a bőre őre, ezt használja nyakra, főre!”; „Mi az, amit iszol? Bedeco!” és a sok más hasonló szocialista hirdetést, melyeket a „Cipőt a Cipőboltból” szlogennel foglaltak össze egy korabeli humoreszkben.
Bár a korszak Amerikájában, a fogyasztói kultúra aranykorában a magyarországival összehasonlítva összemérhetetlenül több reklámmal találkoztak az emberek, egy márka tévés és rádiós hirdetéseit viszont – még ha nem is szerették – azóta is képtelenek kiverni a fejükből:
a Crazy Eddie-ét.
1971-ben indult ugyanis egy elektronikai kisbolt New York Brooklyn városrészében, Eddie M. Antar vállalkozásaként, amikor a videókazettás felvevők és üzenetrögzítők újdonságnak számítottak. A kezdetben ERS Electronics, majd Crazy Eddie néven futó diszkont üzlet az Egyesült Államok északkeleti részén hamar sikeres üzletlánccá terebélyesedett, több mint 300 millió dolláros éves bevétellel.
A lánc őrült alacsony árai mellett – amelyek egyes termékek esetében dömpingárakat jelentettek –, felejthetetlen rádió- és televíziós reklámjairól vált ismertté, egy fergeteges, „őrült” karakterrel, akit Jerry Carroll rádiós DJ alakított. Az áttörést ugyanis a reklámkampányok hozták, harsány televíziós hirdetések, amelyben karjait csapkodva, szemeit kidüllesztve, hihetetlenül alacsony árakat ígért, a végén hatalmas elhúzott kiáltással: „Áraink ő-r-ü-l-t-e-k!”.
Jerry Carroll 1972-től 15 év alatt több mint 7500 Crazy Eddie reklámban szerepelt, ezek pedig nemcsak a figyelmet ragadták meg, hanem a márkát is szinte azonnal felismerhetővé tették.
Sokan egészen odáig mennek, hogy Donald Trump sajátos fellépési stílusa is innen eredhet. Ki tudja? Az viszont biztos, hogy rengetegen gondolták úgy, hogy a hirdetésekben magát a cégvezetőt látják: az igazi Eddie-t – Eddie Antart, aki egyenesen azt állította, hogy a New York-i fogyasztók körében Crazy Eddie ismertsége nagyobb volt, mint a Coca-Coláé.
Eddie Antar nagyszülei, Murad és Tera Antar szíriai zsidó kereskedők voltak, akik Aleppóból a New York-i Brooklynba költöztek, ahol piaci standjukon egyiptomiak, törökök és más szíriaiak mellett álltak helyt. Eddie apja, Sam Antar szintén kiskereskedő volt, így nem lepte meg a családot, hogy Eddie is ezt a foglalkozást választotta.
Ráadásul igencsak tehetségesnek bizonyult: első boltja és cége, a Crazy Eddie az 1980-as évek elejére már több tucat helyszínen működött New York, New Jersey és Connecticut területén. Az áruházlánc terjeszkedésének kulcsa az agresszív árképzésben rejlett: Eddie Antar egy sor terméket a versenytársaknál jóval alacsonyabb árakon kínált, ami vonzotta az árérzékeny vásárlókat. A polcokon a legújabb televíziók, hifi-tornyok, videómagnók és más elektronikai eszközök sorakoztak – köztük Atari videójátékkonzolok, melyek legnagyobb értékesítője a Crazy Eddie volt –, a cég ügyfélközpontúsága pedig tovább növelte a népszerűséget.
Eddie azonban nemcsak az alacsony árakkal, a hihetetlen reklámokkal és a különleges kiszolgálással akart nyerni. Felfogása szerint a siker kulcsa a gyors növekedés is, amelyet minden eszközzel biztosítani kívánt. Miközben a vásárlók elégedetten tértek haza a boltokból, Antar csak úgy tarthatta fenn a versenytársaknál alacsonyabb árait és a gyors növekedést, hogy a háttérben mind sötétebb ügyletekkel fedezte a látszólagos sikert.
