Barátnőmmel, Szunitával karácsony előtt érkeztem Kocsiba, egy hagyományos keralai házban béreltünk szobát. Milyen érzés lehet most Kocsiban lenni? – kérdezte másik barátnőm, Berni, aki nem tudja eldönteni, hogy Karnatakába vagy Keralába utazzon ájurvédikus kezelésre. Már volt ilyen kúrán alvászavara és a feszült izmai miatt. Berni Svájcban orvos, de úgy látja, hogy ezeken a bajokon csak a jóga és az ájurvéda segít. Tavalyelőtt egy karnatakai ásrámba ment gyógyíttatni megát.
Miért éppen Kerala?
Az ájurvéda kibontakozásának különösen alkalmas hátteret szolgáltatott Kerala történelme, hangulata, mindennapi élete. A helyi tradicionális építészetben nagy szerepe van a szellős verandáknak és nagy belső udvaroknak, a fa, agyag és tégla kombinációjának. A faoszlopok és a faragások a nyugalom és alaposság érzését keltik, ami mindenütt és mindenben kíséri az embert, amikor ebbe az államba lép. Ezt a térséget vallási türelem jellemzi, a Pazshajannur Bhagvati hindu templom és a Mattancseri zsinagóga ugyanolyan békésen megférnek egymás mellett, mint a szíriai keresztények (akik Szent Tamás nyomában érkeztek az első században), a nesztoriánus keresztények, az anglikánok és katolikusok, szunnita muszlimok és zsidók.
Kerala politikai viszonyairól ebben a cikkünkben írtunk:
Az évezredes migráció több hulláma is mutatja, hogy Keralának, a Malabár tengerpartnak kiterjedt kapcsolatai voltak a Közel-Kelettel és Közép-Ázsiával. Muzirisz (malajalamul és tamilul Mucsiri) volt a neve annak a 4. századi településnek, ahol a görögök és rómaiak kikötötték a hajókat, hogy fűszereket és féldrágaköveket vásároljanak.
És akkor jött Vasco da Gama
A portugál, holland és brit hódítás később következett. Salman Rushdie írja A mór utolsó sóhajában: „A bors csábította Vasco da Gama hatalmas hajóit át az óceánon … át a Malabár-partra, először Kálikatba, aztán pedig – lagúnás kikötője miatt – Kocsiba. A pikáns dolgokért jöttek, mint minden férfi…” (Greskovics Endre fordítása).
