Egy trón és állampolgárság nélküli trónörökös utazásai: így szerzett útleveleket Habsburg Ottó a két világháború között
Diplomáciai viharokat is kavartak Habsburg Ottó úti okmányai. A történtek szövevényes hátterét tárta fel a Századvégben megjelent tanulmányában Fejérdy Gergely, a Habsburg Ottó Alapítvány tudományos igazgatóhelyettese.
A történeti tény: 1918 novemberében a Habsburg–Lotaringiai-ház utolsó uralkodója (osztrák számozással I., magyarral IV.) Károly visszavonult császári és királyi jogainak gyakorlásától. Az Osztrák Köztársaság kikiáltásának másnapján tett eckartsaui nyilatkozat, korántsem véletlenül, olyannyira dodonaira sikeredett, hogy értelmezéséről évtizedekig folyt az aktuálpolitikai, majd történeti vita.
Svájci száműzetéséből Károly 1921-ben kétszer is sikertelenül próbálkozott magyar trónja visszaszerzésével. Amikor 1922-ben meghalt, elsőszülött fia, az akkor kilencesztendős Ottó trónörökös maradt, és osztrák császári jogáról is csak 1961-ben mondott le.