A történeti tény: 1918 novemberében a Habsburg–Lotaringiai-ház utolsó uralkodója (osztrák számozással I., magyarral IV.) Károly visszavonult császári és királyi jogainak gyakorlásától. Az Osztrák Köztársaság kikiáltásának másnapján tett eckartsaui nyilatkozat, korántsem véletlenül, olyannyira dodonaira sikeredett, hogy értelmezéséről évtizedekig folyt az aktuálpolitikai, majd történeti vita.
Svájci száműzetéséből Károly 1921-ben kétszer is sikertelenül próbálkozott magyar trónja visszaszerzésével. Amikor 1922-ben meghalt, elsőszülött fia, az akkor kilencesztendős Ottó trónörökös maradt, és osztrák császári jogáról is csak 1961-ben mondott le.
