Ha nem nyerek, kudarc lesz az egész karrierem? – két teniszbajnok elképesztő mentális diadalát hozta az AusOpen
Mindkét sztori hollywoodi forgatókönyvért kiált, akármi is legyen a vége.
Két bajnok két különböző sikertörténetét láthattuk beteljesedni Melbourne-ben, az Australian Openen, amit emberfeletti mentális erejük tesz hasonlóvá. Madison Keys és Jannik Sinner az ellenfeleiken túl saját magukat is legyőzték, egyikükre azonban egy ennél is nagyobb meccs vár hamarosan.
16 év terhét dobta le a válláról győzelmével Madison Keys
Sok terápia
– árulta el káprázatos győzelmének titkát a 29 éves Madison Keys, miután az Australian Open döntőjében legyőzte a világelső Arina Szabalenkát, megszerezve pályafutása első Grand Slam győzelmét.
16 év terhét cipelte a vállán az amerikai, amit most végre a Rod Laver Arénában hagyhatott, hogy azután magasba emelje a győzelemért járó Daphne Akhurst Memorial trófeát. Aztán már egy pohár pezsgő társaságában mesélte a döntő utáni sajtótájékoztatón, hogy mennyi fájdalom és keserűség kísérte végig ezen az úton. Gyötrelmes küzdelem volt, hogy megfeleljen a vele szemben támasztott elvárásoknak. „Olyan régóta vágytam már erre” – mondta, miközben magához ölelte a trófeát.
Vannak teniszrajongók is, akik még nem is éltek, amikor Madison Keys életében először lépett be az egykori világelső, Chris Evert teniszakadémiájának kapuján. Mindössze 9 éves volt ekkor az amerikai lány, pár év múlva pedig történelmet írt. A 2009-es MPS Group Championshipsen, mindössze 14 évesen és 48 naposan legyőzte az orosz Alla Kudrjavcevát (aki ekkoriban top80-ban volt a világranglistán), ezzel ő lett a WTA (Women’s Tennis Association) történetének egyik legfiatalabb versenyzője, aki hivatalos tornán nyerni tudott.
„10 éves korától kezdve több erő volt az ütéseiben, mint bárki másnak az ő korában, ráadásul mindezt rendkívül könnyed kivitelezéssel. Ha jó napja volt, bárkit meg tudott verni, rosszabb napjain viszont rengeteget hibázott” – írta róla egykori tanítómestere a szombati döntő után.
Keys valósággal berobbant a teniszvilágba, ám a kezdeti sikerek és a lendület hamar alábbhagytak.
Ha nem csinálom meg, akkor kudarcnak tartják a pályafutásomat?
– tette fel azt a kérdést az Australian Open-győzelme utáni sajtótájékoztatón Keys, amely az elmúlt 16 évben a legtöbbször foglalkoztatta.
Voltak persze jelentős mérföldkövek ezen az úton, de a hőn áhított siker csak nem akart összejönni. Kétszer volt negyeddöntős Wimbledonban, 2018-ban elődöntőt játszott a Roland Garroson, az egy évvel korábbi US Open döntőjére pedig egyértelmű favoritként készült. Gyermekkori jó barátjával, Sloane Stephensszel nézett farkasszemet a fináléban, akivel együtt nőtt fel Evert akadémiáján, az esélyesség terhe azonban agyonnyomta a játékát. Mindössze három játszmát nyert, a második szettet ráadásul 6:0-ra bukta, így pályafutása egyik legnagyobb lehetőségét szalasztotta el.
Ahogy teltek az évek, és ahogy egyre vészesebben közeledett a 30. születésnapja, Keysnek szembe kellett néznie a ténnyel, lehet, hogy Grand Slam-győzelem nélkül fejezi be pályafutását. A siker, amelyre minden teniszező a leginkább vágyik, egyre csak távolodott tőle. Pánikba esett.