Magára hagyott, csak magában bízó hétköznapi hős volt a 81 évesen elhunyt, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész-rendező, Lukáts Andor.
Mit keres egy fejpántos hippi a fürdőkádban? Még mindig az elbukott, megfojtott forradalmon tépelődik? Körülötte az országot kitevő elmebetegek – kétség nincs, a charentoni elmegyógyintézet Kaposvárra költözött. Vegetatív gyógykúrán tartanak itt mindenkit, aki nem a legvidámabb barakkba illik. A nép Sade márki betanításában megmagyarázhatatlan csodával övezi az embermészárosokat. Marat-ként Lukáts Andor a kitelepített bukott forradalmárok megváltását várja, és halála a legszebb színházi halál, amit Kaposvár közönsége látott: Charlotte Corday (Pogány Judit), akit az apácák szűzen tartottak, és nem engedték a forradalomba, egy feloldozást nem hozó tőrdöféssel végez Marat-val.
Az utolsó kép, mielőtt a közönség hazamenne elgondolkodni, a viharkabátot zakóra cserélő Máté Gábor, kezében egy kockakővel, a Corvin köz fotója előtt zokog. A Marat/Sade színpadán egy emelvényen népi ülnökök foglaltak helyet, hogy ők is tanúi lehessenek a magyar játékszín világraszóló változásának. Az 1981-ben, Ács János rendezésében bemutatott Marat/Sade darabbal párhuzamosan Bódy Gábor és Jeles András Győrben rendetlenkedett, azt csináltak, amit akartak. A közönség megszállta a színházat, a program annyira sűrű volt, hogy nem lehetett minden előadásra és utána a színészbüfébe ügynököt küldeni.
Peter Weiss: Marat/Sade, részlet, a kaposvári Csiky Gergely Színház archívumából:
Érkezik a magyar fesztiválkultúra történetét feldolgozó dokumentumfilm. Arról, hogy miért és hogyan rendeződik át manapság a hazai fesztiválpiac és hogy szeretnek-e egyáltalán a fiatalok fesztiválozni és sörözni, a rendezővel, Csizmadia Attilával beszélgettünk.
15–9-re nyertek a mieink.
