Parászka Boróka: A várandós nők megalázásától a család aláaknásításáig

Pillanatok alatt felpörgött a várandós szépségverseny híre, amelynek deklarált célja az, hogy növelje a gyermeket váró nők önbizalmát, és ösztönözze a gyermekvállalási kedvet. A deklarált céllal ellentétes, valódi célját persze mindannyian ismerjük, a „családvédelem” a legelterjedtebb politikai brandek egyike, és a legkifizetődőbb is. Ki merné tagadni, hogy a családok biztonsága, jóléte a legfontosabb, és aki ezt a feladatot vállalja magára, az nélkülözhetetlen a politikai életből?

Az olyan kényelmetlen kérdéseket pedig, hogy mit tekintünk családnak, mit jelent valójában a családvédelem, családpolitika, intézményes infrastruktúra, jogi környezet a „családvédelem” mögött – söpörjük félre. A dilemmázókról, részleteket feszegetőkről, rákérdezőkről nagyon egyszerű bebizonyítani, hogy valójában sötétben bujkáló óvodásátoperáló, családellenes rémek. Az adatokat pedig, amelyek szerint a fellobogózott, évek óta harsogott családvédelem ellenére is romlanak a születési statisztikák – egyszerűen hagyjuk figyelmen kívül.

Mióta a magyar kormány családvédelemmel házal, sőt azt a látszatot kelti, mintha a családvédelem lenne az egyik legfontosabb politikai exportcikke, azóta ismétlődnek ezek a viták – ilyen-olyan felállásban A népesedési statisztikák, mindezek ellenére feltartóztathatatlanul, megállíthatatlanul romlanak. Horribile dictu, talán az is megeshet, hogy a családvédelem nem egyenlő a születendő gyermekek számának növelésével, és hogy nem a népesedési trendek ellenében kellene politikai stratégiákat kialakítani, hanem azok tudomásulvételével, és azokhoz igazodva – nos az ilyen bonyolult kérdések felvetésére a magyar társadalom sincs készen.

Mi most abban a fázisban vagyunk, hogy a piros-fehér-zöld szalaggal átkötözött női has eléggé nemzeti-e, családvédelmi-e. Befolyással van-e a peteérésre, beágyazódásra, valamint a gyermekágyi depresszió, a striák, a visszerek, a gyermekszülés és nevelés okozta munkanélküliség, alulfizetettség, marginalizálás kezelésére, kompenzálására.

Kétféle válasz van rá nálunk. Az, hogy igen és igen és igen! Vagy az, hogy nem és nem és nem! Az igenpártiak szerint azé a hatalom, a dicsőség, de különösen azé az ország, aki azt a női hasat kívánt mértékkel és módon körbeszalagozza. Kőmíves Kelemenné reloaded. A nempártiak pedig vérmérsékletükhöz híven jót röhögnek vagy jót dühöngenek mindezen – de adósok maradnak a női érdekvédelem megszervezésével, fenntartásával. És tulajdonképpen azzal is, hogy figyelmeztessenek, mifelé haladunk.

Pedig két ország is előttünk jár jó és elrettentő példákkal egyaránt.