Soha nem látott mélységekbe zuhant a magyar születésszámokhoz kapcsolódó gyakorlatilag összes mutató 2024-ben. Nemcsak arról van szó, hogy valamivel alacsonyabbak lettek a számok, mint egy éve voltak, hanem egészen döbbenetes zuhanást mutattak be 2023-hoz és az azelőtti pár évhez képest is.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) most tette közzé a decemberi és ezzel együtt a teljes éves adatsorát, ezek szerint

2024-ben 77 500 gyerek született, 7725-tel kevesebb, mint 2023-ban, és nagyjából 15 ezerrel kevesebb, mint az elmúlt másfél évtized csúcspontját jelentő 2016-ban és 2021-ben.

Amióta 1949-ben elkezdték évente vezetni a statisztikát, ez volt a valaha mért legalacsonyabb születésszám – az eddigi történelmi mélypont épp a 2023-as volt.

Csecsemőosztályon.

Szondy Dalma

A gyermekvállalási kedv drasztikusan csökken, látszik, hogy három év alatt is óriásit zuhant a szám. Korábban az már egy nagyon rossz évnek számított, amikor nem született 90 ezer gyerek egy év alatt, most már az volt a kérdés, hogy a 80 ezres szintet elérjük-e – nem értük el.

Persze ilyenkor lehet azt mondani: nyilván sokkal kevesebben születnek most, ha egyszer kevesebb a szülőképes korú nő, mint bármikor. Csakhogy ilyen szempontból sem állunk jól.

Ha a teljes népesség számához viszonyítjuk a születésszámot, akkor is azt kapjuk, hogy soha nem volt még ennyire kevés újszülött. Az eddigi mélypont a 2011-es ezer főre jutó 8,8 születés volt, 2023-ban 8,9 volt ez a szám, ehhez képest lett 2024-ben 8,1.

A teljes termékenységi arányszám pedig – ami azt mutatja, hogy egy nő élete folyamán átlagosan hány gyereket szül – az egy évvel korábbi 1,51-ről 1,38-ra csökkent. Ez még mindig magasabb, mint az 1997 és 2013 közötti számok, de jelentős visszaesés.

Ez volt az az adatsor, amelyre hivatkozva a kormány nemrég még azt harsogta, hogy 160 ezerrel több gyerek született az ő politikájuknak köszönhetően. Ahogy ennek utánajártunk, a 160 ezres szám egy óriási csúsztatással jött ki: a mélypontot jelentő 2011 számát összehasonlították a több évtizedes csúcsot hozó 2021-gyessel, és azt nézték meg, hogy ha 11 egymást követő év olyan lett volna, mint a legjobb, akkor mennyi lett volna a különbség ahhoz képest, ha mind a 11 év olyan lett volna, mint a legrosszabb.

A termékenységi arányszám pedig nem is lett volna rossz még pár éve, tényleg sokkal több gyereket vállaltak, mint az azt megelőző évtizedekben – más kérdés, hogy az Orbán Viktor vezette kormány épp saját maga rontotta ennek az érzékelését, amikor egy teljesen irreális célt fogalmazott meg: legyen a mutató értéke 2,1, amely a népesség szinten tartásához szükséges. Most viszont már ez sem mondható el, ez a szám sem magas, de legalább ez egy olyan mutató, amely nem most jár a történelmi mélypontján.

És hogy ebben mennyi szerepe van akár a kormány politikájának, akár az ország gazdasági helyzetének? Korábban egymás mellé tettük Közép- és Kelet-Európa sok országának népesedési mutatóit az elmúlt évtizedekből, és azt láttuk: 1960 óta Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia (illetve korábban Csehszlovákia), Románia és Bulgária születésszámai nagyjából pontosan egyszerre mozognak, legfeljebb néhány év eltéréssel, méghozzá teljesen függetlenül attól, hol milyen kormány van épp hatalmon.

Nemcsak pénzkérdés.

Fűlöp Máté

Arról pedig a Tárki Társadalmi riportjában jelent meg egy tanulmány, hogy az 1985 és 2016 közötti Magyarországon az épp aktuális családpolitika nagyon kis mértékben tudta csak befolyásolni azt, hogy a párok vállalnak-e gyereket vagy nem. A leginkább érdemi változást abban lehetett elérni, hogy a több családtámogatás hatására akiknek két gyerekük már volt, szívesebben vállaltak harmadikat. Egy fontos részlet viszont most sokat számíthat: akkor mindig többen halasztották el pár évvel a gyerekvállalást, amikor magas volt az infláció.

Már nem házasodnak annyira sokan

A gyerekvállalási kedvnél sokkal hatékonyabban tudta a kormány emelni a házasságkötések számát – legalábbis egy darabig. 2024-ben immár csupán 46 550 házasságot kötöttek, 3589-cel kevesebbet, mint egy évvel korábban. Úgy tűnik, a csúcson túl vagyunk, de a korábbiaknál magasabb szintre beállt a mutató.

Lecsengő házasságkötési boom.

Szondy Dalma

Ami nem is csoda: annak hatására, hogy sok kedvezmény feltételévé tették a házasságot, kimondottan sok már rég együtt lévő pár szerzett hivatalos papírt is a kapcsolatáról. Viszont mivel mostanra ők már elintézték, hogy meglátogassák az anyakönyvvezetőt, csak a fiatalabb, friss párok tudják a házassági statisztikát növelni.

A halálozási mutató viszont javul

A demográfiai statisztika másik oldalán, a halálozások között ellenben máris olyan számokat láthatunk, amelyek nem is annyira rosszak: 2024-ben 127 500 magyar halt meg, 676-tal kevesebb, mint egy évvel korábban. Ez ezer főre 13,3 halálesetet jelent, ami 2017 óta a legalacsonyabb arány.

Erre azért sokan felkaphatják a fejüket, hiszen a magyar egészségügyben nem épp rózsásak az állapotok annyira, hogy az egy ilyen nagy javulást magyarázzon. Az OECD jelentése szerint szinte minden fontos mutatóban a fejlett világ rangsorainak végén járunk, legyen szó akár az egészségügyre szánt pénzről, az orvosok számáról, a várható élettartamról vagy épp a szűrésekre eljárók számáról.

Van viszont egy nagyon fontos szempont, ami magyarázza, miért esett be az elmúlt két évben mégis a halálesetek lakosságarányos száma a 2010-es évek végének szintje alá. Sok olyan idős ember volt a Covid áldozatai között 2020-2021-ben, akik ha nem lett volna a járvány, akkor mostanáig élhettek volna. Így viszont már nem tudják a 2023-2024-es halálozási statisztikát rontani – és valószínűleg a következő néhány évben is emiatt maradhat majd a 2017-2019-es szint alatt a mutató.

Így jön ki összességében az, hogy a természetes fogyás 50 ezer fő volt: ennyivel többen haltak meg, mint ahányan születtek. Összehasonlításképpen ez azt jelenti, hogy tavaly nagyjából egy Eger méretű város lakosságával lettünk kevesebben egy év alatt. Ehhez kell még hozzátenni azt, hogy hányan költöznek ki az országból és hogy mennyien jönnek külföldről ide – ezt is ideszámolva

2025 első pillanatában a KSH becslése szerint 9 millió 540 ezer fő volt Magyarország lakossága.

(Feltűnhet a részlet, hogy minden szám kerek, amit közölt a KSH. A demográfiai mutatókban ezt évek óta így szokhattuk meg, bár nem igazán érthető, hogy miért: január végén egy előzetes becslést még általában százasokra kerekítve kiadnak az év egészéről, aztán a következő hónapokban, ahogy feldolgozzák a december végi születésekről és halálesetekről szóló dokumentumokat, ezt pontosítják. Jelentős különbség nem szokott lenni az eredetileg közölthöz képest.)

Arról persze nagyokat lehet vitatkozni, hogy az automatikusan bajt jelent-e, ha kevesebb gyereket vállalnak az emberek. Ami viszont nem filozófia kérdése, az az: 2030-ig körülbelül 300 ezer fővel csökkenhet a munkaképes korú magyar népesség, márpedig a magyar gazdaságot évtizedek óta arra próbálják alapozni, hogy minél többen dolgoznak, annál jobb. Amikor ezt az MNB elemezte, arra jutottak a jegybanki szakértők: még ha drasztikus eszközökkel is zavarnák ki a munkaerőpiacra 25 éven aluliak tömegeit és/vagy 60, netán 65 éven felüliek tízezreit a tanulás, illetve a nyugdíj helyett, akkor is legfeljebb 2030-ig lehetne elodázni, hogy súlyossá váljon a probléma, hiszen sokkal többen mennek nyugdíjba, illetve halnak meg, mint ahány fiatal van, aki elkezdhetne dolgozni. Úgyhogy a jegybank szerint más megoldás nincs, mint nagyon sürgősen tenni valamit, hogy termelékenyebb legyen a magyar munka.