Lehetett-e újabb pilóta-öngyilkosság az Air India júniusi tragédiája?
Nemcsak a gépeket kell karbantartani, hanem a pilóták lelkét is.
Die Zeit
A gender elleni gyűlölet két irányból támad: egyrészt a szocialista idők állami ellenőrzésével azonosítják, úgy gondolják, hogy ez a tudományág az „átnevelést” szolgálja. Másrészt viszont a nyugati dekadencia bizonyítékát látják benne. Férfiatlan elpuhulásnak tekintik, olyannak, ami valami mesterséges, idegen, elitista. Ezt hirdeti Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor.
Így nyilatkozott Paula-Irene Villa Braslavsky, aki ezzel a szakterülettel foglalkozik a Müncheni Egyetemen. Az apropó az volt, hogy Alice Weidel, az AfD vezére közölte: ő bizony betiltaná a gender tanulmányokat, és elbocsátaná az érintett professzorokat. Ráadásul Donald Trump populizmusa ráerősített a tudomány, az értelmiség és az elit elleni hangulatkeltésre.
A szakértő ott látja a gondot, hogy teljesen alaptalanul mindenfélét belemagyaráznak a társadalmi nemet kutató tudományágba. De a baj már ott kezdődik, hogy sokszor a gendert le sem fordítják nemzeti nyelvre, ezért eleve úgy hangzik, mintha azt felülről vagy kívülről, pl. Brüsszelből kényszerítenék rá a társadalomra. A fundamentalista keresztény megszólalások fokozzák az elutasítást. Mert a teremtés semmibevételét látják benne.
A politika stratégiai célokra használja, pedig a gender arra való, hogy megértesse, milyen szerepet játszanak az életben, a világban a társadalmi nemek. Hogy miért van a két nem között bérkülönbség, miért élnek a nők tovább, mint a férfiak, milyen a háztartáson belüli munkamegosztás. De foglalkozik olyan témákkal is, mint az antiszemitizmus és a migráció.
Az viszont téves megközelítés, hogy mindezt miért kell az adófizetők pénzéből fenntartani, mert a hasznosságot nem lehet csak azon mérni, hogy valamilyen kutatás mekkora anyagi hasznot hajt. Ez a hozzáállás tönkreteheti a tudományt, mert annak egyébként is kellenek a hibák, a zsákutcák, a bizonytalanságok.
Amikor viszont a hatalom bekeményít, az fokozza a társadalmi feszültségeket, megnyilvánul a döbbenet, a harag, a zavar, időnként tiltakozások is vannak. Az interjúalany, aki argentin és akinek a családja bőven megélt üldöztetést és állami terrort, igen fontosnak nevezi a jogállamiságot, a tisztességes demokráciát, a tudomány szabadságát. Ám úgy véli, hogy mindez omladozik. Azt hangsúlyozza: meg kell értetni az emberekkel, hogy a tudomány elleni támadás a demokrácia alapjait veszi célba.
