The Times-kommentár: Európa elfelejtette saját történetét, és alvajáróként sétált bele a válságba

A történelem és a földrajz elkerülhetetlenné tette, hogy véget érjen a 2. világháború utáni nemzetközi rend, ám az öreg kontinens az eltelt évtizedek alatt annyira öntelt lett, hogy elveszítheti a transzatlanti védőbástyát Putyinnal ellen. Így vélekedik Dominic Lawson, a Sunday Times egykori főszerkesztője.

Szerinte az építményen a repedések már 2001. szeptember 11. után megjelentek, mivel Amerikát lefoglalta a terror elleni háború Irakban és Afganisztánban, viszont ezt kihasználva Oroszország és Kína hozzálátott, hogy feltörje a meglévő kereteket. A dollárt és a Nemzetközi Valutaalapot vette célba.

A bomlás folyamatát 3 tényező serkentette:

1. Oroszország újjáéledése. Moszkva soha nem nyugodott bele abba a státuszba, amely a Szovjetunió megszűnte után jutott neki. De a névjegyét igazán csak akkor tette le, amikor 1999-ben, a koszovói háború végén az akkori kémfőnök, egy bizonyos Vlagyimir Putyin rávette Borisz Jelcin elnököt: még a NATO-csapatok megérkezése előtt küldjön páncélos hadoszlopot a pristinai légitámaszpontra.

Ez vízválasztó volt, mert a Kreml egyértelműen jelezte, hogy feltett szándéka megfordítani a hullámot. Azonkívül az oroszok fejében az él, hogy az eltelt 5 évszázadban az országot mindig a szárazföld felől érte támadás. Nem kívánja védeni a teljes, 1000 kilométeres határt, csak kb. a felét, a Balti-tenger és a Kárpátok között. Azt a részt úgy hívják: Lengyelország.