Minden évben 1300 végzős diák diplomázik a Rochester Egyetemen, és lép ki – tanáraik és szüleik kedvelt szavajárásával élve – a való világba. Edward Deci, Richard Ryan és Christopher Niemiec pszichológusok elhatározták, hogy kifaggatják a végzősöket életcéljaikról, majd karrierjük elején újra elbeszélgetnek velük, hogy lássák, hogyan boldogulnak. Igen sok társadalomtudományi kutatás egyetemi hallgatók bevonásával készül, ám a diákokat csak nagyon ritkán követik nyomon azután is, hogy átvették a diplomájukat, és elhagyták az alma matert. A kutatók ez esetben feltétlenül meg akarták vizsgálni az egyetem utáni időszakot is, hiszen ez egy kulcsfontosságú fejlődési periódus, amely során kialakul az ember felnőtt identitása és élete. A diákok egy része – Deciék terminológiája szerint – külső törekvéseket említett: gazdagságot, hírnevet. Ez az, amit profitorientált célkitűzésnek nevezhetünk. Mások belső törekvéseket fogalmaztak meg: segíteni másoknak jobbá tenni az életüket, tanulni és fejlődni. Ezek lennének a célorientált célkitűzések.
