Hasbeszélőt a húsvéti lakomák után elvarázsolta az indonéz konyha

Sovány, szomorkás fiú ácsorog a Gellért téren. Felhajtott gallérja alá befúj a szél. Jobbja a szívén, baljában gitár, lába előtt mécses. Szoborrá válva kémleli a Dunát. Mögötte az utca, ahol élt, s ahol az élet dübörög tovább. “Nincsen más ebben a dalban, nincsen más, csak egy utca, ahol valaha laktam, és még egy délelőtt.” Vajon, ha most megfordulna, mit szólna az utcához Cseh Tamás? Ami azt illeti, pontosan így ezt egyszer már vagy tíz éve pedzegettük. Úgyhogy most magunktól plagizálunk.

Ha eddig nem derült volna ki, a Bartók Béla úton jártunk. Mondhatnánk, hogy inkább a Bartók boulevardon, mert ezen a márkanéven lett az elmúlt években Budapest egyik legizgalmasabb multikulturális centruma (legalább is a Gellért és a Kosztolányi Dezső tér között). Galériák, dizájnboltok, közösségi terek egymás hegyén-hátán. S persze kajáldák, amelyek időről időre bámulatos átváltozásokra képesek, újabb s újabb nemzetközi választékot mutatva.

hvg360

Néhány „törzslakos” tartja azért magát. Mint például a Szent Gellért tér egyik sarkán a Palack Borbár, a másikon a „világhírű magyar konyhával” kecsegtető Szeged vendéglő. Hogy mostanság a Gellért Hotel és immáron a fürdő bezárásával kell-e állniuk turistarohamot, nem tudjuk. De ha már mostanáig nem söpörte el őket semmilyen trendhullám, biztos kihúzzák, míg felépül a régi Gellért strand/ Pagony helyén a luxus lakópark is.

Prosperál följebb a Hadik és a Szatyor mint élő irodalomtörténeti fejezet, és a Kelet is, amelyik egyedülálló szabadpolcos könyvtár, galéria, meleg konyhás kávéház-bábeli kultbázisként nyílt meg 2013-ban. Nemzetközivé a többi között az is tette, hogy itt lehetett először cseh pácolt camembertet (Hermelin) kérni, épp úgy, mint arab tahinis padlizsánkrémet vagy indonéz zöld currys, mogyoróvajas kencét és savanyított zöldséget. Na, ezzel már el is érkeztünk a vele srévizavé lévő igazi indonéz étterembe, a Bartók-repertoárba második éve beilleszkedő Plataranba.