Megnéztük Bécsben, mit lehetne kihozni Rákosrendezőből, de megtudtuk azt is, miért nem fog sikerülni

„Azt a két fát épp ma reggel ültették el, a következő hónapokban kész lesz a park is. De ugye, milyen szép már most is?” – egy bécsi társasház tetőteraszán beszélgetek az egyik lakóval, aki túlzás nélkül álmai otthonát mutogatja ilyen büszkén. Az osztrák főváros évek óta vezeti a világ legélhetőbb városainak listáját, nem véletlenül, az önkormányzat ugyanis tudatos tervezéssel veszi fel a harcot a felgyorsult munkanapok kihívásaival és a lakásárrobbanással. 

Bécs kétmilliós lakosságának a fele él olyan lakásban, amelynek felépítését valamilyen módon támogatta a városvezetés.

Nagyjából félmillióan a bécsi lakásügynökség tulajdonában álló összesen 220 ezer bérlakás egyikében leltek otthonra, és ugyanennyien laknak olyan ingatlanban, amelynek költségeihez annak ellenére is hozzájárult az önkormányzat, hogy végül magántulajdonba került. Ezen felül számos esetben él a városvezetés a bérletidíj-szabályozás eszközével, nehogy az albérletárak túlságosan elszálljanak.

A bécsi bérlakások után a bérlők jövedelem alapján fizetnek, legfeljebb a havi fizetésük 20-25 százalékát kell megtéríteniük a lakásügynökségnek. A KSH legfrissebb adatai szerint a teljes munkaidőben alkalmazásban álló magyarok havi bruttó átlagkeresete 661 400 forint volt, vagyis, ha a bécsi modellt Budapestre ültetnénk át, akkor egy egyszemélyes lakást 132-165 ezer forintért lehetne bérelni az önkormányzattól.

Ráadásul lakáshoz nem csak az alacsony jövedelműek juthatnak, a jelentkezési feltételeknél ugyanis olyan felső fizetési határt szabtak meg, amelybe a bécsiek 75 százaléka beleesik, vagyis

csak a leggazdagabb 25 százalékot zárják ki a támogatott lakhatásból.