Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A magyar uralkodó osztálynak nem kellett önálló stratégiai döntéseket hoznia, amikor megpróbálta, abból meg baj lett

Milyennek látszik most az ukrajnai harctér katonai szemmel?

Az oroszok tavaly szeptember óta offenzívában vannak. Nagyon lassan, de mennek előre. Mostanra nagyjából kiszorították az ukránokat a kurszki területről is. Ugyanakkor kifejezetten katonai szempontból nézve az orosz sereg számára szégyen, hogy ez ennyi ideig tartott. De a harcászati fölényük kétségtelen.

Az oroszok úgy foglaltak el újabb területeket, hogy már jó ideje az azonnali békét ígérő Donald Trump az Egyesült Államok elnöke.

Az látszik, hogy Trump sem 24 óra alatt, sem 100 nap alatt nem tudja megállítani a háborút. Az orosz elnök, Vlagyimir Putyin taktikusan játszik, próbál kisiklani minden konkrétum alól. Most pedig még készülnie kell május 9-re, a Győzelem napjának 80. évfordulójára is. A katonai parádén ott lesz Hszi Csin-ping kínai elnök és Kim Dzsong Un észak-koreai diktátor is. Ha aznap Putyin be tudna csempészni valamilyen eredményt a beszédébe, az orosz belpolitikai szempontból is hasznos lenne számára. (Az interjú elkészülte után jelentette be az orosz elnök, hogy a győzelem napja alkalmából tűzszünetet hirdet – a szerk.)

Közelebb kerültünk a tartós tűzszünethez?

Két hónapja még láttam reményt egy gyors megegyezésre, ma már úgy érzem, kevesebb az esélye ennek. Trump – miközben a vámháborúval teljes globális gazdasági-kereskedelmi átrendeződésre törekszik – már nemcsak tűzszünetet, békét akar elérni, hanem egy nagy üzletet is szeretne kötni Putyinnal. Közben az oroszok is igyekeznek kihasználni minden lehetőséget, és persze ragaszkodnak az elfoglalt területekhez, a háború kezdetén megfogalmazott politikai célokhoz. És mindeközben továbbra sincs válasz arra az alapkérdésre: hajlandók-e az ukránok beletörődni a területvesztésbe? Igaz, erre egyre több hajlandóságot mutat az ukrán lakosság, minap jött ki egy felmérés, amiben már 34 százalék mondta azt: békét a területekért! A válaszolók több mint ötven százaléka azonban még mindig ellenzi ezt. Ha bele is mennének végül a területvesztésbe, akkor még ott a kérdés: miről kellene lemondaniuk? Az oroszok azt szeretnék, hogy mind a négy olyan megye az övék legyen, amelynek legalább egy részét megszállták. Luhanszkot majdnem teljesen az ellenőrzésük alatt tartják, Donyecket pedig nagyjából 80 százalékban, Herszon és Zaporizzsja megyéket csak 70-75 százalékban. Plusz ott van még az elcsatolt Krím, amit az amerikaiak legújabban már elismernének Oroszország részeként egy gyors fegyverszüneti megállapodásért cserébe. Mégis, nagy döntés lenne, ha Kijev valamilyen változatban elfogadná az ország területi veszteségeit. Ha idáig nem mennek el, akkor

ott van még egy másik megoldás, a koreai modell.