Belgium kapzsisága, az USA hidegháborús félelme és az ENSZ hanyagsága is kellett Patrice Lumumba meggyilkolásához. A kongói függetlenség hősének egy új dokumentumfilm által bemutatott felkavaró sorsa előrevetítette az ország baljós jövőjét.
„Amikor meghallottam, hogy Lumumbát megölték, le voltam taglózva” – nyilatkozta nemrég a 85 éves Kasereka Lukombola az al-Dzsazíra katari tévének a kelet-kongói Gomában. „Nem tudtam enni, nem tudtam aludni” – emlékezett vissza, hozzátéve: „olyan, mintha tegnap történt volna”. Nem csoda, ha múlt és jelen összemosódik.
A kongói hadsereg és a Ruanda által támogatott M23 lázadó csoport harca újfent káoszba taszította az ország keleti részét, ahogy az ország első független miniszterelnökének brutális meggyilkolása is, amelynek hátterét a napokban mozikba került Háttérzene államcsínyhez című új dokumentumfilm elemi erővel mutatja be. Segítségül hívja a kor nagy dzsesszzenéit, amelyek amerikai művelőit – Louis Armstrongtól Dizzy Gillespie-ig – a washingtoni kormány gyakorta kérte fel jószolgálati külföldi útra, hogy az USA etnikai megkülönböztetés és gyarmatosítás elleni politikáját hirdessék.
„Önökön múlik, uraim, hogy helyes volt-e megbízni magukban” – így szólt 1960. június 30-án Léopoldville-ben (a mai Kinshasában) a 29 éves I. Baldvin belga király az átadási ceremónián. Az aznap függetlenné vált afrikai ország demokratikusan megválasztott első miniszterelnöke, a 34 éves antikolonialista politikus, Patrice Lumumba beszéde közvetlen válasz volt a belga uralkodó lekezelő szavaira.
„Mi, akik testben és lélekben is szenvedtünk a gyarmatosító elnyomástól, hangosan mondjuk önöknek, mostantól mindennek vége.”
Nem éppen szerencsés kezdet az etnikailag és nyelvileg sokszínű, folyókban, erdőkben és ásványkincsekben elképesztően gazdag, hatalmas területű ország számára.
Érkezik a magyar fesztiválkultúra történetét feldolgozó dokumentumfilm. Arról, hogy miért és hogyan rendeződik át manapság a hazai fesztiválpiac és hogy szeretnek-e egyáltalán a fiatalok fesztiválozni és sörözni, a rendezővel, Csizmadia Attilával beszélgettünk.
15–9-re nyertek a mieink.
