Özpeteknek éveken át nem volt bátorsága ahhoz, hogy a három, általa csodált olasz színésznőt, Mariangela Melatót, Monica Vittit és Virna Lisit felkérje, játsszanak a filmjeiben. Most Drágakövek című filmjében nekik ajánlja szerethető melodrámáját, a szépségbe, gyengédségbe, nosztalgiába csomagolt emlékezést a hetvenes évek Rómájára, tele szerelemmel, szeretettel, szolidaritással, benne tizennyolc női karakterrel.
Alberta és Gabriella, a Canova nővérek neve fogalom a divatszakmában, filmes és színházi jelmezek készítésére szakosodott szabóságuk van az Örök Város egyik elegáns, de már kopottas villájában. A múlt színésznőinek, a jelmeztervezés művészetének, a varrónők összetartó közösségének gyengéd portréja rajzolódik ki, mindnyájuk mögött valami gyász, fájdalom, eltemetettnek hitt érzelem, fellángoló szenvedély, veszteség, megaláztatás áll.
