Trump nem csak Iránt bombázza: a múzeumok ellenállnak, sok alkotó és művészetrajongó bojkottal tiltakozik

Március elején hosszabb írásban számoltunk be azokról az első lépésekről – köztük a DEI (Diversity, Equity and Inclusion), azaz a sokszínűség, egyenlőség és befogadás politikájával szembeni egészpályás letámadásról –, amelyekkel Trump a kultúra és a művészetek területén is nyilvánvalóvá tette törekvéseit, ezúttal pedig az azóta eltelt negyedév – főként a múzeumok világát érintő – fejleményeit vesszük sorra. Trump újbóli beiktatása óta még mindig rövid idő telt el, de már kirajzolódnak azok a mélyreható változások, amelyeket intézkedései a művészeti életben elindítottak.

Lépéseinek súlyát kezdetben sokan alábecsülték, mondván, kulturális területen az USA-ban az állam az európai országok túlnyomó többségéhez képest jóval kisebb szerepet játszik, a közpénzek aránya a művészeti intézmények működésének anyagi forrásai között lényegesen alacsonyabb, nem egyszer elhanyagolható mértékű, így az elnöknek viszonylag kevés eszköz áll rendelkezésére akaratának érvényesítéséhez. Ez igaz ugyan, ám a pályázati pénzekből korábban elnyerhető támogatások január óta tapasztalt elapadása és a már odaítélt támogatások blokkolása számos intézményt így is végveszélybe sodor. Az USA-ban is egyre gyakoribbá vált a nálunk a szocializmus évtizedeiből jól ismert és ma újra felbukkanó öncenzúra is. További veszélyforrás, hogy Trump meglehetősen rugalmasan értelmezi a saját jogkörét megszabó törvényeket.

A múzeumok és a művészeti színtér egyéb intézményei gyakorlatilag semmilyen közpénzhez nem juthatnak hozzá, ha figyelmen kívül hagyják Trump követeléseit; ha viszont teljesítik azokat, akkor mecénásaik, a tárlataikra műveket kölcsönző gyűjtők jó részével és – kortárs kiállítások esetén – számos művésszel kerülhetnek szembe. S míg a potenciális szponzorok és a jelentős gyűjtők között Trump támogatói is viszonylag nagy számban vannak jelen, művészkörökben az elnök politikájának ellenzői vannak erős többségben.

A legnagyobb múzeumoknak is szembe kell nézniük azzal, hogy művészek és gyűjtők megtagadhatják saját, illetve a birtokukban lévő művek szerepeltetését kiállításaikon s akár a már megnyílt tárlatokról is visszavonhatják munkáikat, ha például a múzeum helyt ad – vagy éppen nem ad helyt – Trump-párti rendezvényeknek, vagy levesz a falakról olyan munkákat, melyek bemutatása félelmeik szerint tüske lehet a DEI-politika mellett kitartókra vadászó trumpi adminisztráció szemében.

Donald Trump mellszobra

AFP / Hans Lucas / Romain Costaseca

A DEI mellett folyamatos ütközőpontot jelent Trump egyoldalúan és kritikátlanul Izrael-barát politikája is, mely az olyan műveket, performanszokat, tiltakozó akciókat is száműzné az intézmények falai közül, amelyek például a Gázai övezet civil lakosságának tarthatatlan helyzetére hívják fel a figyelmet, vagy – amúgy teljes összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsának álláspontjával – elutasítják a Gázai övezet demográfiai összetételének vagy területének megváltoztatására irányuló kísérleteket. (Ez a politika a múzeumok mellett különösen sok konfliktus forrása a felsőoktatási intézményekben is.) 

A témával foglalkozó legutóbbi írásunk megjelenése óta eltelt hetek fontos fejleménye – nemcsak művészeti területen –, hogy az elnök intézkedései által hátrányosan érintett szervezetek egyre gyakrabban veszik fel a harcot jogi úton is, többnyire azzal érvelve, hogy Trump számos lépésével túllépi egyébként valóban igen széles jogkörét. Esélyeiket nehéz megítélni, annyi mindenesetre tény, hogy egyes intézkedések hatályba lépését egyelőre sikerült megakadályozniuk.

További fontos fejlemény a művészeti színtér szereplői közötti szolidaritás erősödése; több fontos alapítvány jelezte például, hogy forrásokat különít el olyan szervezetek számára, melyeket különösen nehéz helyzetbe hoz a NEA, azaz a (National Endowment for the Arts) Nemzeti Művészeti Alapítvány folyamatban lévő kivéreztetése. Az Andy Warhol, illetve Helen Frankenthaler életművét gondozó alapítványok például összefogtak, és 80, kis- és középméretű szervezetek által gondozott, a NEA pályázatán később visszavont támogatást nyert projekthez nyújtanak egyenként 10 ezer dollár értékű „gyorssegélyt”. Hasonlóképp járt el a nem csak kulturális területen aktív Mellon Alapítvány is: 15 millió dollárral igyekszik enyhíteni a kieső központi támogatások okozta gondokon.

Valójában nemcsak azok az intézmények kerültek kritikus helyzetbe, melyek Trump bírálatának célpontjai, hanem azok is, amelyekben sikerült átvennie a hatalmat, itt ugyanis a felléptetni tervezett művészek és a közönség egy része távollétével tüntet.

Az ország vezető előadóművészeti központjában, a washingtoni Kennedy Centerben például, miután Trump menesztette vezetőit, legalább 26 előadást töröltek a programból; egy részüket az új vezetőség döntése nyomán, mondván, hogy nem felelnek meg az új elvárásoknak, más részüket a művészek lemondása miatt. Távollétükkel tüntetnek a nézők is: a The New York Times információi szerint a jegyeladások április-májusban az elmúlt év azonos időszakához képest 50%-kal estek vissza, a bérleteladásból származó bevétel pedig a prózai előadásokra 82, a táncszínházi produkciókra 57%-kal csökkent.

Még az olyan, az új vezetés alatt vélhetően nem sokat változó programokra, mint a Nemzeti Szimfonikusok és a washingtoni Nemzeti Opera előadásaira is 28, illetve 25%-kal csökkent a bérleteladás, ami az ebből származó bevétel 4,4 millió dollárról 2,7 millióra történt visszaesését eredményezte. A Kennedy Centernek azonban emiatt nem kell aggódnia: a legújabb költségvetési tervezet az eddigi támogatás hatszorosával (!), évi 257 millió dollárral számol, miközben a problémák okát Trump a Center korábbi vezetésének rossz gazdálkodásában látja. Az elnök újbóli hatalomra kerülése óta június 11-én jelent meg először az intézményben, a Nyomorultak bemutatóján. Több szerepre beugrókat kellett szerződtetni, mert a művészek egy része Trump jelenléte miatt nem vállalta a fellépést, a közönség egy része pedig hangos fújolással „honorálta” ottlétét.

A Reuters/Ipsos áprilisban készített felmérése szerint a megkérdezettek 66%-a – tehát Trump szavazóinak egy része is – úgy véli, hogy az elnöknek nem kéne beavatkoznia a kulturális intézmények irányításába. Trumpot ez nem különösebben zavarja és az anyagi eszközök megvonásával, illetve kierőszakolt személycserékkel igyekszik érvényt szerezni akaratának. Gyakorlatilag ellehetetlenítette mindazon központi alapok, köztük a NEA mellett a National Endowment for the Humanities (NEH) és a tavaly még 266,7 millió dolláros támogatást szétosztó Institute of Museum and Library Services (IMLS) működését, amelyek pályázati alapon nyújtottak pénzügyi támogatást. Volt közöttük olyan, amelyik már csak annyi pénzt kapott, amennyi felszámolásának költségeit fedezi.

Az ily módon megspórolt összegeket, mint a Kennedy Center esetében láttuk, az elnök emberei által átvett intézmények kapják, illetve olyan új, zömmel a Függetlenségi Nyilatkozat közelgő 250. évfordulójához kapcsolódó, erősen vitatott projektekre fordítják, mint az „Amerikai Hősök Nemzeti Kertjének” létrehozása.

Ez egy meglehetősen randomnak tűnő válogatás Amerika történetének „nagyjaiból” George Washingtontól Martin Luther Kingen és Kobe Bryant sztár kosárlabdázón át Alex Trebek televíziós műsorvezetőig. A 250 életnagyságú „realista” szoborra már ki is írták a csak amerikai állampolgárok számára hozzáférhető pályázatot, egy-egy szobor költségeire 200 ezer dollárt terveznek. Vannak ugyanakkor olyan jelek is, melyek arra mutatnak, hogy a NEA tovább élhet, igaz, gyökeresen más prioritásokkal. Ilyen jel például a már megítélt támogatások visszavonásáról az érintetteknek küldött e-mail, amely szerint „a NEA aktualizálja támogatási politikáját és olyan projektekre fókuszál, melyek az elnök prioritásaival összhangban tükrözik a nemzet gazdag kulturális örökségét és kreativitását.”

Kobe Bryant, a 2020-ban helikopterbalesetben elhunyt legendás kosárlabdázó is szobrot kap az Amerikai Hősök Nemzeti Kertjében

Keith Allison / Wikimedia Commons

A súlyos polarizálódás, az árkok mélyülése és az anyagi források megvonása olyan feszültségeket generál, hogy ma szinte megjósolhatatlan, sor kerül-e például egy kiállításra az eredetileg tervezett időpontban és tartalommal vagy sem.

Több évtizedes együttműködések szakadnak meg – művészek és kiállítóhelyek, múzeumok és gyűjtők, múzeumok és mecénások, vagy szinte a művészeti színtér bármelyik két szereplője között.

A Trump figyelmének középpontjában álló intézmények között első helyen a Smithsonian Institute áll, amely a világ legnagyobb múzeumi, művészeti oktatási és kutatási központja, és 6 éve – története során először – afroamerikai vezető irányítja. A Smithsonianhez 21 múzeum és könyvtár – köztük Amerika Történetének Nemzeti Múzeuma, a Nemzeti Természettudományi Múzeum, az Afrikai Művészet Nemzeti Múzeuma, az Afroamerikai Történelmi és Kulturális Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Portré Galéria –, 14 oktató-kutató intézet, számos történelmi épület és egy állatkert tartozik, melyek együttesen évi 30 millió látogatót fogadnak.

A The Smithsonian egyik tagintézménye, az Afrikai Művészet Nemzeti Múzeuma

Wikimedia Commons

A Smithsonian ugyan nem tisztán állami fenntartású, ami a vezető testületek összetételében is tükröződik, annak érdekében azonban, hogy viszonylagos mozgásszabadságát megőrizhesse és legalább néhány korábbi programját folytathassa, némi hezitálás után beállt a sorba, és felszámolta a DEI-politika megvalósítását szolgáló szervezeti egységeit. Trumpnak ez nem volt elég; célkeresztjében nyilvánvalóan az intézet említett vezetője, Lonnie G. Bunch áll, de jelenleg „csak” „körbelövi” őt, azaz igyekszik eltávolítani egyes tagintézmények vezetőit, akiket felelősnek tart azért, hogy „megpróbálják újraírni a történelmet, erősítve a társadalom megosztottságát és nemzeti szégyenérzetet keltve, figyelmen kívül hagyva az Amerika által elért haladást és azokat az eszményeinket, amelyek továbbra is milliókat inspirálnak világszerte”.

Az elnök legfrissebb áldozata Kim Sajet, a Nemzeti Portré Galéria igazgatója, akit 12 évi szolgálat után menesztett – e lépés jogszerűsége azóta is heves vita tárgya. Sajet néhány napig, mintha mi sem történt volna, még bejárt a múzeumba dolgozni, az intézmény honlapján pedig megjelent egy nyilatkozat, mely szerint a Smithsonian „független entitás”, a személyi döntéseket a múzeum vezetése hozza az Elnökség felügyelete mellett – utóbbi testületbe Trump egyébként alelnökét, J. D. Vance-t delegálta. Ugyanezen nyilatkozat az Elnökség bizalmáról biztosította Lonnie G. Bunch főigazgatót. Egy héttel később azonban Sajet maga jelentette be a lemondását, hangsúlyozva, hogy véleménye szerint most ezzel a lépéssel tudja a legjobban szolgálni a múzeum érdekeit. Noha indoklása Trumpot nem is említi, de facto mégis az elnök akarata érvényesült ebben az ügyben.

A tisztogatások más intézményeket is elértek. Trump kirúgta például a Holocaust Memorial Museum több, még Biden által kinevezett elnökségi tagját, köztük Douglas Emhoffot is, – akinek fő bűne feltehetően az, hogy Kamala Harris férje –, hogy „Izrael állam állhatatos támogatóival” váltsa fel őket. 

Douglas Emhoff, a Holocaust Memorial Museum Trump által eltávolított elnökségi tagja

Wikimedia Commons / Cameron Smith

A nagy múzeumok vezetői közül a Metropolitan Museum of Artot igazgató osztrák Max Hollein nyilatkozott a legelutasítóbban Trump törekvéseiről. Hangsúlyozta, hogy a Met független magánintézmény, ezért a trumpi direktívák nem vonatkoznak rá, így nem is tervez semmilyen változást a múzeum apparátusában és programjában. Arra a kérdésre, hogy nem fél-e attól, hogy támogatóikra nyomást gyakorolhatnak, azt válaszolta, szponzoraik, mecénásaik köre nagyon széles és olyanok tartoznak bele, akik maguk is a múzeum által vallott elveket képviselik.

Az ugyancsak New York-i Whitney Museum of American Art már jóval óvatosabb; előbb egy palesztinbarátnak ítélt májusi performanszt mondtak le, mely a Whitney tekintélyes Független Tanulmányi Programjának (ISP) része volt, majd a 2025-26-os évre az egész programot felfüggesztették, formálisan arra hivatkozva, hogy új igazgatót keresnek. A programnak az elmúlt években olyan tekintélyes résztvevői voltak, mint Jenny Holzer, Felix Gonzales-Torres, Rirkrit Tiravanija vagy Julian Schnabel. Egy, az „ISP barátai” nevében aláírt, sok ismert művész nevét tartalmazó nyilatkozat cenzúrával, „a megfélemlítés politikai klímájának kialakításával” vádolja a múzeumot.

Trump szándékai természetesen ugyancsak hatással vannak az amerikai képzőművészet szereplésére a nemzetközi porondon. Az egyik amerikai művészeti hírlevélben április 1-én megjelent, hogy az USA visszalép a velencei biennálétól és az azt megelőző hetek fejleményei alapján ezt sokan hihetőnek is tartották. Később kiderült ugyan, hogy a hír csak áprilisi tréfa volt, de a velencei részvétel feltehetően valóban vita tárgyát képezhette. Erre utal, hogy a pályázati felhívás csak rendkívül későn, májusban jelent meg. Az már az előzmények ismeretében nem meglepő, hogy nem lehet pályázni olyan projektekkel, amelyek bármilyen formában tükrözik a DEI-politika szellemiségét.

Nyitókép: Donald Trump beszédet mond a Mount Rushmore Nemzeti Emlékhelyen. Ebben a beszédben kezdeményezte 2020. július 3-án az Amerikai Hősök Nemzeti Kertjének létrehozását. Forrás: Tia Dufour / Fehér Ház / Wikimedia Commons 

A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!