Idén is színes és gazdag volt a legpatinásabb kortárs képzőművészeti vásár felhozatala – szerény magyar részvétellel. Jövőre egy új, Art Basel Qatar néven futó rendezvény is napvilágot lát, így egy ötödik vásárral bővül a svájci márka. A hír vegyes fogadtatásban részesült, a gazdag arab emirátus ugyanis aligha tekinthető a szabadság és az emberi jogok hazájának, annál több viszont a milliárdos.
„Egyszer volt egy művészeti világ, most művészeti piac van” – mondta Eric Fischl amerikai művész, utalva arra, hogy a művészet értékét ma már nagymértékben befolyásolja a kereskedelem, a befektetés és a piaci trendek. A pénzügyi spekulációk néhol erősebben dominálnak, mint a művészi tartalom, s ez kihívást jelent a művészi szabadság számára. A megállapítás fontos beszédtéma az egész művészeti világban, különösen az olyan események kapcsán, mint a június közepén megrendezett Art Basel, „a vásárok vására”, ahol a piac és a művészi értékek találkoznak – és ütköznek. Svájcban a piac győzött.
Az 1970 óta megrendezett Art Basel a világ talán legnagyobb és legismertebb nemzetközi művészeti vására – egy többrészes és több helyszínen zajló műkereskedelmi komplexum része – amely elsősorban kortárs festményekre, szobrokra, installációkra, fotográfiára és digitális művészetre specializálódott. Célja, hogy összekösse a művészeket, galériákat, gyűjtőket, kurátorokat és művészetkedvelőket világszerte, olyan platformot biztosítva, ahol a legfrissebb és leginnovatívabb művészeti alkotásokat mutatják be és cserélik el.
Pár héttel az idei bázeli vásár megnyitása előtt vált hivatalossá a hír, hogy egy új, Art Basel Qatar néven futó rendezvény is napvilágot lát jövőre. Így Bázel, Miami, Párizs és Hongkong után egy ötödik vásárral bővül a svájci márka. A hír vegyes fogadtatásban részesült a svájci médiában, és még Bázel-Stadt kanton – amely 37,52 százalékkal a vásárt birtokló anyavállalat, az MCH Group AG részvényese – parlamentjében is kritikus hozzászólásokhoz vezetett. A gazdag arab emirátus ugyanis aligha tekinthető a szabadság és az emberi jogok hazájának, és
a hongkongi terjeszkedés után – ahol ugyancsak egyre nagyobb az elnyomás művészeti téren is – erősen megkérdőjelezhető az arab térhódítás időszerűsége.
Idén kétszer is durván beavatkozott a politika a hongkongi kulturális életbe. Először egy milánói galéria által bemutatott videót cenzúráztak, és kellett emiatt bezárni a kiállítást idő előtt, mert az ausztrál–kínai művész, Badiucao által készített alkotásban egy Mao Ce-tung-idézet szerepelt, azonnali forradalomra szólítva fel. Később a Velencei Biennálé hongkongi részvételét 10 éve rendező, progresszív M+ múzeum lett kikosarazva a nemzetközi művészeti szcénában tulajdonképpen „noname” Museum of Art javára, azzal a céllal, hogy a kínai hatóságoknak megfelelőbb művészet kerüljön a publikum elé jövőre a lagúnák városában. Az M+ a svájci diplomata és üzletember, Uli Sigg nagyszabású, a 80-as évek óta gyarapodó kortárs kínai gyűjteményére épül, amely számos avantgárd, rendszerellenes művész, így például az évek óta külföldön, most épp Portugáliában élő disszidens alkotó, Ai Weiwei műveit is tartalmazza.
A svájci terjeszkedés ugyanakkor üzleti szempontból természetesen érthető. A UBS Art Market Report 2024 szerint – még ha a piac legfelső szegmense jelenleg gyengélkedik is – az egy- és tízmillió dollár közötti és körüli eladások köszönik, jól vannak: az ebben a sávban zajló kereskedések képezik a globális piac éves bevételének jelentős részét. Katar az ötödik helyet foglalja el a nominális egy főre jutó hazai össztermék legutóbb közzétett, 2024-es listáján – ugyanakkor az arab világ egyik legelnyomóbb államának számít. A katari uralkodó húga, Sheikha Al‑Mayassa, aki a Qatar Museums (QMA) alapító elnöke és főkurátora, valamint a Doha Film Institute vezetője, egyben a globális művészeti világ jelenleg 21. legbefolyásosabb szereplője – 2013-ban listavezető –, szintén megjelent a vásáron, és bejelentette, hogy a Qatar Airways mind az öt, már futó Art Basel-rendezvény szponzora lesz. A bázeli székhelyű, világhírű építésziroda, a Herzog & de Meuron pedig már korábban megbízást kapott egy mesterséges szigeten fekvő, új, orientalista stílusú múzeum tervezésére a katariaktól.
Ilyen háttérrel nem meglepő, hogy a vásáron bemutatott legfrissebb kortárs művészet nemigen foglalkozik kellemetlen politikai kérdésekkel
– eltekintve a szokásos klímavédelmi témáktól.
A dekoratív, bombasztikus alkotások, úgy tűnik, jobban is érdeklik a milliárdosokat. A kevés kivételhez tartozott az Unlimited szektorban a spanyol művész, Jaume Plensa Forgotten Dreams (Elfeledett álmok) című szobrászati installációja, amely huszonegy öntött alumínium ajtót tartalmaz, ezek mindegyikére az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata van vésve. Az installáció hangsúlyozza a közös álmok fontosságát és az emberiség azon elfeledett, talán el is szalasztott lehetőségét, hogy együttműködve elérje azokat. Nem valószínű, hogy hasonló tartalmú művek az első katari vásáron 2026-ban láthatók lesznek.
A piaci előzmények vegyes képet mutattak. A műkereskedelem forgalma globálisan 12 százalékkal csökkent 2024-ben, ez főleg a magas árfekvésű eladásokat érintette, és leginkább az árveréseken látszott meg a visszaesés: összforgalmuk 25 százalékkal esett vissza.
Mintha személyes történetében mondaná fel a kormánypolitika kritikáját, olyanok Füle Zsigmond első tapasztalatai a munka világában. Ő az a 18 éves, bácsborsódi fiatal, aki keresztkérdéseket tett fel Lázár Jánosnak bajai fórumán, és panaszára, miszerint keveset keres, a miniszter úgy válaszolt: rossz helyen dolgozik.
Ismeretlen tettes ellen folytatnak nyomozást.
A Pentagon közölte, hogy világszerte felülvizsgálják az USA valamennyi szövetségesének szánt szállítmányokat.
A szerbiai hatalom és a több városban előrehozott választást követelő diákmozgalom is radikalizálódik.
