A befektetői döntések során sokszor nem az a legnehezebb kérdés, hogy épp részvényt, kötvényt, aranyat vagy valami mást vásároljunk – hanem az, hogy a híreket és eseményeket helyesen értelmezzük. A világ gyorsul, a hírek harsányabbak, az információ túl sok – az értelmezés képessége így egyre fontosabb. Az emberi psziché alapvető sajátossága, hogy a kis valószínűségű, de fenyegető eseményeket hajlamosak vagyunk túlbecsülni.
Evolúciós szempontból érthető és hasznos tulajdonság – ne kóricálj a dzsungelben, mert megehet a tigris –, de a modern tőkepiacon ez a reflex könnyen félrevezetheti a befektetőt.
A tömegmédia pedig – nem meglepő módon – rájátszik erre. A közelmúlt izraeli–iráni konfliktusa kapcsán is bőven olvashattunk olyan címeket, mint: „Percekre vagyunk a nukleáris katasztrófától”, „Küszöbön a harmadik világháború”, „Irán lezárja a Hormuzi-szorost, 150 dolláros olajár várható”. Ezek a szalagcímek nem tájékoztatnak, hanem hatást keltenek, méghozzá félelemkeltéssel. Azon a hétvégén, amikor az USA lebombázta az iráni nukleáris létesítményeket, a zöldségesnél előttem álló idős házaspár épp biztosra vette az atomháború kitörését.
Én mit tettem eközben az általam kezelt alapokban? Semmit.
Ez a „semmi” azonban nem a közöny jele, hanem hosszú éveken át kialakított következtetések eredménye. Rengeteg geopolitikai elemzés, történelmi tapasztalat és helyzetértékelés áll mögötte. Alapkezelőként nem a legvalószínűtlenebb forgatókönyvekre, hanem a legvalószínűbbekre építünk. A lottón is lehet nyerni, de senki nem akarja, hogy az alapkezelője lottózzon a pénzével.
