A Barbie-film fényesíti a megkopott imázst: megbánta bűneit, a megbocsátásra még sokáig várhat

„Szoktatok a halálra gondolni?” – teszi fel a kérdést ártatlan szemmel Barbie (Margot Robbie) bulizás közben a barátnőinek a róla szóló filmben. Nem a halál az a téma, ami várható a minden elemében tökéletes, ám a valóságtól messze járó női külsőt megtestesítő babától, mégis az elmúlás jutott Greta Gerwig rendező-forgatókönyvíró eszébe, amikor azon töprengett, tudna-e élő szereplős filmet készíteni a világ egyik leghíresebb játékáról. Az eddigi munkái – a Kisasszonyok és a Lady Bird, mindkettőért Oscar-díjra jelölték – alapján a nők világát egészen másképp, messze nem rózsaszínben elképzelő Gerwiget a színésznő-producer Margot Robbie kérte fel, hogy írjon forgatókönyvet Barbie-ról.

Gerwig kutatni kezdte a témát, olvasott Ruth Handlerről, a játék bababútorok készítésével foglalkozó néhai üzletasszonyról, aki az ötvenes években kitalálta Barbie-t. Handlernek évtizedekkel később emlőrákja lett, mindkét mellét el kellett távolítani. Gerwig fejébe szöget ütött a gondolat, hogy az a nő, aki létrehozta a formás keblű, örök szépségű babát, milyen keményen küzdött a saját, nagyon is esendő testének romlásával. Ahogy a The Guardiannek elmesélte,

elképzelte, hogy Barbie egy haldokló nőbe botlik a kertjében, ahol grillezni szokott.

Ez a jelenet végül nem került a filmbe, de a 2002-ben, 85 évesen elhunyt Handler, „a 150 centis, adócsaló, kettős masztektómián átesett öregasszony” Rhea Perlman megejtő alakításában igen.