A magyar kormányfő sorra vonja magára az uniós partnerek haragját, de tudatosan. És csak lovat ad alá, hogy Brüsszel álma az, hogy teljesen szabályozza a közösség életét. Az EU bírálóinak ugyan nincs igazuk, viszont jó okuk van arra, hogy elégedetlenkedjenek. Ezt a kettősséget fejti ki legújabb véleménycikkében Thomas Schmid, a jobboldali lap volt főszerkesztője.
A kötelező visszaváltási rendszer nagy változásokat hoz a vendéglátósok és a kisboltok életébe is, hiszen július 1-je óta a korábbihoz képest merőben eltérő módon, főként mobil visszaváltó automaták segítségével kell megszabadulni az italcsomagolástól.
Az Orbán Viktor által Tusnádfürdőn felvázolt geopolitikai alternatíva nagyobb bizonytalanságot, több kockázatot jelent, mint ahogy azt a miniszterelnök gondolja – állítja az LMP – Magyarország Zöld Pártja társelnöke. Vélemény.
Az emlékezés addig játszik fontos szerepet, amíg elindít egy történetet – mondja Egressy Zoltán, aki szerint bizonyos történetmagvacskákat érdemes sokáig érlelni. Új kötetének novelláiban az emlék a képzelettel szövetkezik, és különös figurákban ölt testet.
Nüanszokon múlhat győzelem vagy vereség a mostani olimpián is. Mit mondhat a sportpszichológus az első helyről hajszállal lemaradónak, miért hasznos egy kis önmarcangolás, és mit tanulhat az átlagember az élsportolók megküzdési technikáiból?
Eszkalálódhat a helyzet Izraelben és Libanonban, miután Izrael megtorlást ígér az Hezbollah Irán-barát szervezet gyilkos rakétacsapása után. A megtorlás és a nyílt háború közti mezsgye nagyon szűk.
Az átlagemberi imázsát hangsúlyozó Lawrence Wong szingapúri miniszterelnök a hozzáértésével érdemelte ki posztját.
Az orosz sportági szövetségek úgy állítják be, hogy az olimpián a nyugati bojkott áldozatai lettek. Sok sportoló mégis szívesen ott lett volna Párizsban, ám a hatalom nem engedte – írja cikkében a Die Zeit orosz származású újságírója.
„2030-ig csökkenteni fogjuk az üvegházhatású gázok kibocsátását. Sokkal, tényleg.” Ismerős?
Húzó- helyett tolómarketing. Vagyis találjuk meg a keresletet arra, amit kínálni tudunk. Leginkább ez a megközelítés jellemző az önmarketingre, amelyhez viszont elengedhetetlen tudni, hogy pontosan mit is kínálunk, ehhez pedig az önmagunkkal is való őszinteségre, hitelességre van szükségünk, vagyis összességében arra, hogy a munkánkat a képességeinknek megfelelően és az értékrendünkhöz hűen végezzük. Csakhogy hitelesnek lenni nem is olyan egyszerű, mint gondolnánk, egészen komoly önismereti munkát igényel. Erre tanít meg az Énmárka – Tedd magad eladhatóvá az interneten is! című könyv egyik első leckéje.
A sikeres énmárkaépítés során nagy eséllyel eljutunk arra a pontra, amikor ki kell állnunk a nyilvánosság elé. Ez lehet tévés vagy rádiós szereplés, interjú egy újságban, de elképzelhető, hogy konferencián vagy éppen egy TED-előadáson kell remekelnünk és meggyőznünk magunknak a közönséget. Az élő szereplések esetében különösen fontos, hogy fenntartsuk a hallgatóság figyelmét; hogy némi humorral és természetes lazasággal megnyerővé váljunk; hogy a mondandónk egyszerre legyen informatív és szórakoztató is. Nem kis feladat ez, de John Purkiss és David Royston-Lee könyve ehhez is tud segítséget, hasznos tippeket nyújtani.
Bármelyik tárgyi eszközünknél értékesebbé válhat a nevünk, ha egyszer ügyesen felépítettük azt. Érdemes tehát védenünk és gondoznunk, mintha az csak egy féltett és érzékeny növény lenne otthonunk pompás díszeként. Aki pedig ebben egészen mesterien remekelt a kétezres években, az nem más, mint David Beckham, az „átlagember” és a „varázsló” archetípusa. Nézzük, hogy csinálta!
„Néhányan csak úgy vonzzák a kollégákat, ügyfeleket, vásárlókat, befektetőket vagy a rajongókat. Ezt a személyes vonzerőt karizmának is nevezik, és az erős énmárka egyik értékes aspektusa. Színlelni azonban nem lehet, belülről kell fakadnia” – írja John Purkiss és David Royston-Lee, és rögtön ajánlanak három módszert is, amelyekkel a karizmánkat fejleszthetjük.
Ezúttal kicsit merészebb vizekre evezünk, és behozunk némi spiritualitást oda, ahol a legkevésbé keresnénk: az önmarketing területére. Ám csak egészséges mértékben nyúlunk a nehezen megfoghatóhoz: azt próbáljuk meg megválaszolni, miért is annyira fontos az énmárkánk szempontjából, hogy miként bánunk másokkal. Van ugyanis egy nagy igazság, amelyet az üzleti életben is érdemes megszívlelni: amikor másoknak adunk, lényegében magunknak is adunk.
Félig nyert ügyünk van, ha valakinek sikerült annyira felkeltenünk az érdeklődését, hogy nem csak három másodpercig kíváncsi ránk (lásd: előző hírlevelünk). Ilyenkor kell elővenni a sztorikártyákat, az anekdotákat az életünkből, amelyek érdekesebbé, színesebbé teszik azt, amivel foglalkozunk. Megmutatjuk, hogyan érdemes sztorizni, de azt is, hogy miként kommunikáljuk, hogy éppen munkát keresünk.
Olykor rendkívül kevés idő áll az ember rendelkezésére ahhoz, hogy a lehető legjobb benyomást keltse magáról, és hogy elmagyarázza a hallgatósága számára, pontosan mivel is foglalkozik. Az alábbi gyakorlatok abban segítenek minket, hogy tömören, röviden, meggyőzően és ami szintén nagyon fontos: megjegyezhetően sikerüljön a saját brandünk reklámozása.
A bölcs? Az átlagember? A varázsló vagy netán a bohóc? Egy kis Nelson Mandela, Teréz anya, Madonna, esetleg némi Steve Jobs veszett el benned? A márka, így egy kiforrott énmárka is jól beazonosítható archetípusokon alapul, amelyek tulajdonképpen nem mások, mint az életcélunk kifejeződései. Nézzük meg hát, hogy is találhatunk rá a saját archetípusainkra.
Senki nem akar egy szép napon arra ébredni, hogy nincs is igazából értelme annak, amit csinál. Éppen ezért érdemes kitalálnunk, milyen életcél lebeg előttünk a horizonton, amely aztán az egyes döntéseink során segíteni fog minket abban, hogy az elhatározások végén ne érezzük értelmetlennek, feleslegesnek a cselekedeteinket. George Orwell vagy Richard Branson példáján keresztül, és egy fontos kérdés feltevésével közelebb érezhetjük magunkat a távolban felsejlő nagybetűs ÉLETCÉLHOZ, és ahhoz, hogy a küldetésünk szerint éljünk tartalmas, fontos életet.
„Ha nem értjük meg küldetésünket, úgy érezhetjük magunkat, mint a hörcsög a mókuskerékben: ugyanazokat a köröket futjuk újabb és újabb céllal anélkül, hogy értelemre lelnénk az életünkben” – írja nagy bölcsen John Purkiss és David Royston-Lee, és annak érdekében, hogy elkerüljük a hörcsögüzemmódot, azt ajánlják, hogy találjuk meg mihamarabb az életcélunkat, és fogalmazzuk meg a küldetésnyilatkozatunkat. Hogy mik ezek pontosan? Elmagyarázzuk.
Két igazán élvezetes, pozitív emlékekkel is dolgozó gyakorlattal segíthetjük elő saját értékrendünk feltárását, hogy aztán azt a tehetségünkkel kombinálva igazán ütőképes énmárkát építhessünk fel. Talán nem is gondolnánk, de például a legkönnyebben az olyan személyeken keresztül vezet az út a valós értékrendünk kiaknázásához, akikre valamilyen okból kifolyólag felnézünk. Sok esetben fordul elő, hogy olyan tulajdonságokat csodálunk másokban, amelyeket magunkban még nem fedeztünk fel. Itt az ideje hát belső expedícióra indulni!
