A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Október 27-ére írta ki Rumen Radev bolgár államfő a három éven belüli hetedik parlamenti választást, ám a döntés körülményei is arra utalnak, hogy a balkáni országban szinte semmi sem megy a szabályok szerint. Az elnök eredetileg október huszadikán akarta ugyanis megrendezni a szavazást, ám közben összeveszett az ideiglenes kormány megalakítására felkért Gorica Grancsarova-Kozsarevával, ezért visszavette tőle a megbízást. Miniszterelnök hiányában Radev nem írhatta ki a választást, így előbb kinevezte az új ügyvezető kormányfőt, Dimitar Glavcsevet, és jóváhagyta a kabinetet, majd kifutva az időből már csak egy héttel későbbi időpontot jelölhetett meg.
Közben Grancsarova-Kozsareva azt állította, hogy
az államfő – megsértve az alkotmányt – maga akarta eldönteni, ki legyen miniszter,
s határozottan ellenezte például, hogy továbbra is a belügyi tárca élén maradjon Kalin Sztojanov. A tárcavezető igencsak megosztó személyiség: támogatói szerint jórészt neki köszönhető, hogy még nyugalom van az országban, míg ellenfelei azzal vádolják, ő az, aki egyes érdekcsoportok embereként elfoglalja és túszul ejti a kormányzatot.
Amíg tartott a nyilvános vita Radev és Grancsarova-Kozsareva között, szokatlan események zajlottak. A Sztojanovot támogató rendőrök demonstratív módon összegyűltek az elnöki palotánál, és nem tettek ugyan semmi törvénytelent, a jelenlétük önmagában aggodalomra adott okot. Főleg azért, mert egy áprilisban végzett közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek harmada elfogadhatónak tartja a parancsuralmi kormányzást.
