A kiégés nem munkaundor – Mit tehet a vezető, és mit a munkavállaló a burn out elkerülése érdekében?
Sok időt, pénzt és energiát fektetünk az ideális otthonunk megtalálásába, a lakásunk, a házunk karbantartására, hiszen fontos számunkra, hogy az egész napos távollét után jól érezzük magunkat. De mennyit törődünk azzal a hellyel, ahol a napunk nagy részét töltjük? Ha a munkahelyünkön már hétfőn reggel a pénteket várjuk, egyszerűen csak több pihenésre van szükségünk, vagy ennyi már nem lesz elég, mert a kiégés tüneteit mutatjuk? – Geszvein Erika szakpszichológus írása.
Mit jelent a kiégés?
A kiégés vagy más néven burn-out szindróma krónikus érzelmi stressz miatt kialakuló fizikai és érzelmi kimerülés. Erre a jelenségre az 1970-es években figyeltek fel a segítő szakmában dolgozókon, idővel azonban rájöttek, hogy az állapot bárkit elérhet. A kiégés nem egyszerű munkaundor, nem egyenlő azzal az állapottal, mikor egy nehéz munkahét után szükségünk van a hétvégi kikapcsolódásra, a kiégés ennél jóval komplexebb, kezelést igénylő mentális és fizikai állapot, melyen már nem segít egy hosszabb nyaralás sem.
A kiégés vagy más néven burn-out szindróma krónikus érzelmi stressz miatt kialakuló fizikai és érzelmi kimerülés. Erre a jelenségre az 1970-es években figyeltek fel a segítő szakmában dolgozókon, idővel azonban rájöttek, hogy az állapot bárkit elérhet. A kiégés nem egyszerű munkaundor, nem egyenlő azzal az állapottal, mikor egy nehéz munkahét után szükségünk van a hétvégi kikapcsolódásra, a kiégés ennél jóval komplexebb, kezelést igénylő mentális és fizikai állapot, melyen már nem segít egy hosszabb nyaralás sem.
Hogyan ismerhető fel a kiégés és mik a tünetei?
A kiégés jellemző tünetekkel kezdődik, melyek hol enyhülnek, hol erősödnek, a megjelenésük pedig szakaszosan ismétlődő.
Fizikai tünetek
fáradtság, kimerültség
gyakori fejfájás
emésztési problémák
alvászavarok
pszichoszomatikus betegségek>
Lelki tünetek
állandó feszültség érzése
intolerancia, türelmetlenség
közömbösség, üresség érzése
célok elvesztése, reménytelenségérzés
inkompetencia érzése
Súlyosabb esetekben a kiégés alkohol- és drogfüggőséghez, szenvedélyes szerencsejátékozáshoz, számítógépes-játékfüggéshez, vagy akár öngyilkossághoz is vezethet, ezért nem érdemes elbagatellizálni a kezdeti tüneteket. Főként, mivel a súlyos tünetek hirtelen enyhülése lehetséges, hogy csak szakaszváltást jelent, nem pedig a helyzet megoldódását. A kiégés ugyanis szakaszos folyamat.
1. szakasz:
Az első szakasz tünetei a munkánkért való irreálisan eltúlzott lelkesedés, mértéktelen túlórázás, bizonyítási kényszer. Ez a szakasz sok pályakezdő fiatalra jellemző, normál esetben magától lecseng, és a világmegváltó, irreális elvárásokból reális pályakép rajzolódik ki. A lelkesedés foka már nem olyan magas, hogy a munkán kívüli és az egyén saját szükségletei elé helyezze a munkavégzés szükségletét, kialakul az egyensúly a munka-magánélet között. Viszont ha ez nem sikerül, kialakul a kiégés következő szakasza.
2. szakasz:
A kimerültség, a munkából való kiábrándultság jellemző erre az időszakra. Ezen a ponton megállva újra lehet definiálni, mit várhatunk el a szakmánktól, a munkahelyünktől és magunktól, és át lehet tekinteni, milyen fajta és mennyi pihenésre van szükségünk. Ha ez nem sikerül, könnyen a harmadik szakaszba csúszhatunk át.
3. szakasz:
A szakasz jellemzője a frusztrációérzés és a csalódottság, ami akár már pszichoszomatikus megbetegedéseket is elindíthat és átvezet a kiégés negyedik szintjére.
4. szakasz:
A negyedik szakasz jellemzője az apátia, a beszorítottság- és reménytelenségérzés, az állandó feszültség és az intolerancia. Jellemző, hogy ebből a belső feszültségből való első kitörési késztetés az első szakaszra jellemző tünetekkel jár, újra túlzott, irrealitásba csapó lelkesedés, majd kimerülés, csalódás, végül újra apátia jelentkezik, és a folyamat kezdődik elölről. Minél korábbi fázisában sikerül megállítani a folyamatot, annál könnyebben lehetséges kiszabadulni a lefelé húzó spirálból.
A kiégés jellemző tünetekkel kezdődik, melyek hol enyhülnek, hol erősödnek, a megjelenésük pedig szakaszosan ismétlődő.
Fizikai tünetek
fáradtság, kimerültség
gyakori fejfájás
emésztési problémák
alvászavarok
pszichoszomatikus betegségek>
Lelki tünetek
állandó feszültség érzése
intolerancia, türelmetlenség
közömbösség, üresség érzése
célok elvesztése, reménytelenségérzés
inkompetencia érzése
Súlyosabb esetekben a kiégés alkohol- és drogfüggőséghez, szenvedélyes szerencsejátékozáshoz, számítógépes-játékfüggéshez, vagy akár öngyilkossághoz is vezethet, ezért nem érdemes elbagatellizálni a kezdeti tüneteket. Főként, mivel a súlyos tünetek hirtelen enyhülése lehetséges, hogy csak szakaszváltást jelent, nem pedig a helyzet megoldódását. A kiégés ugyanis szakaszos folyamat.
1. szakasz:
Az első szakasz tünetei a munkánkért való irreálisan eltúlzott lelkesedés, mértéktelen túlórázás, bizonyítási kényszer. Ez a szakasz sok pályakezdő fiatalra jellemző, normál esetben magától lecseng, és a világmegváltó, irreális elvárásokból reális pályakép rajzolódik ki. A lelkesedés foka már nem olyan magas, hogy a munkán kívüli és az egyén saját szükségletei elé helyezze a munkavégzés szükségletét, kialakul az egyensúly a munka-magánélet között. Viszont ha ez nem sikerül, kialakul a kiégés következő szakasza.
2. szakasz:
A kimerültség, a munkából való kiábrándultság jellemző erre az időszakra. Ezen a ponton megállva újra lehet definiálni, mit várhatunk el a szakmánktól, a munkahelyünktől és magunktól, és át lehet tekinteni, milyen fajta és mennyi pihenésre van szükségünk. Ha ez nem sikerül, könnyen a harmadik szakaszba csúszhatunk át.
3. szakasz:
A szakasz jellemzője a frusztrációérzés és a csalódottság, ami akár már pszichoszomatikus megbetegedéseket is elindíthat és átvezet a kiégés negyedik szintjére.
4. szakasz:
A negyedik szakasz jellemzője az apátia, a beszorítottság- és reménytelenségérzés, az állandó feszültség és az intolerancia. Jellemző, hogy ebből a belső feszültségből való első kitörési késztetés az első szakaszra jellemző tünetekkel jár, újra túlzott, irrealitásba csapó lelkesedés, majd kimerülés, csalódás, végül újra apátia jelentkezik, és a folyamat kezdődik elölről. Minél korábbi fázisában sikerül megállítani a folyamatot, annál könnyebben lehetséges kiszabadulni a lefelé húzó spirálból.
Hol vagyunk veszélyben? Hogyan előzhető meg a kiégés?
Azok a munkahelyek, ahol nincs visszajelzés a munkánkról, ahol nincs elég erkölcsi vagy anyagi elismerés, ahol a munka monoton, nem változatos, ahol a magánélet rovására megy a munka, mert túl sokat kell túlórázni és ahol az adminisztratív terhek a valódi munkavégzés rovására mennek, különösen oda kell figyelnie a vezetőségnek az alkalmazottak lelki egészségére. A legjobb terápia pedig a megelőzés.
Hogyan előzheti meg a vezető, hogy kiégjenek a munkavállalói? Adjon minél több visszajelzést az alkalmazottainak, és ne csak a hibáikat vegye észre. Valódi és változatos feladatokat adjon, és amennyire csak lehet, csökkentse az adminisztrációt. Biztosítson lehetőséget szakmai tapasztalatcserére és csapatépítésre, a dolgozók közti kommunikáció fejlesztésére.
Mit tehet a munkavállaló?
Ha a vezetőség nem foglalkozik az alkalmazottai lelki egészségével, magunknak kell tennünk azért, hogy ne égjünk ki. Ha nem kapunk visszajelzést a főnökünktől, minden nap végén gondoljuk végig, mi mindent végeztünk el aznap jól, és miben tudnánk még fejlődni. Tűzzünk ki célokat és kövessük nyomon, hol tartunk velük, jutalmazzuk magunkat a sikerekért. Figyeljünk a munka-magánélet egyensúlyára, és találjunk olyan szabadidős tevékenységet, ami túlmutat a passzív internetezésen és tévézésen, ami aktív és feltölt, esetleg még a lelki mentálhigiénénkre is hat. Ilyen lehet a jóga, a sport, a meditáció, az autogén tréning.
A szerző tanácsadó szakpszichológus.
Azok a munkahelyek, ahol nincs visszajelzés a munkánkról, ahol nincs elég erkölcsi vagy anyagi elismerés, ahol a munka monoton, nem változatos, ahol a magánélet rovására megy a munka, mert túl sokat kell túlórázni és ahol az adminisztratív terhek a valódi munkavégzés rovására mennek, különösen oda kell figyelnie a vezetőségnek az alkalmazottak lelki egészségére. A legjobb terápia pedig a megelőzés.
Hogyan előzheti meg a vezető, hogy kiégjenek a munkavállalói? Adjon minél több visszajelzést az alkalmazottainak, és ne csak a hibáikat vegye észre. Valódi és változatos feladatokat adjon, és amennyire csak lehet, csökkentse az adminisztrációt. Biztosítson lehetőséget szakmai tapasztalatcserére és csapatépítésre, a dolgozók közti kommunikáció fejlesztésére.
Mit tehet a munkavállaló?
Ha a vezetőség nem foglalkozik az alkalmazottai lelki egészségével, magunknak kell tennünk azért, hogy ne égjünk ki. Ha nem kapunk visszajelzést a főnökünktől, minden nap végén gondoljuk végig, mi mindent végeztünk el aznap jól, és miben tudnánk még fejlődni. Tűzzünk ki célokat és kövessük nyomon, hol tartunk velük, jutalmazzuk magunkat a sikerekért. Figyeljünk a munka-magánélet egyensúlyára, és találjunk olyan szabadidős tevékenységet, ami túlmutat a passzív internetezésen és tévézésen, ami aktív és feltölt, esetleg még a lelki mentálhigiénénkre is hat. Ilyen lehet a jóga, a sport, a meditáció, az autogén tréning.
A szerző tanácsadó szakpszichológus.
© konferencia.hvg.hu
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Szemináriumok & Konferenciák közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
